Halmai Tamás
Orpheusz éneke
A Bartók Rádió munkatársainak
Akit az ég elégni unszol
annak a világ oly világos
hogy operát ír Orpheuszról
és ódát Szent Cecíliához
aki tudja hogy a zene
angyalok dús lélegzete
s fölébreszteni az aranykort
elég néhány megváltó akkord
Monteverdi Vivaldi Händel
Mozart Chopin Debussy Bartók
nevet cserél a hang a renddel
hullámsírral a túlsó partok
csellószonáta csembalószvit
fagottetűd hegedűverseny
varázslat amit megvalósít
édes krém a keserű versen
dallam iramát örömét
éli a kürt a klarinét
s örök tavasz fuvallatát
az atlantiszi fuvolák
míg moll szilenciumba
merül a zenekar
gyűrt szívedbe simulva
gyöngéd zajaival
toszkán ünnep madridi gála
bécsi oktáv pécsi tercekkel
ha füle van a madrigálra
a szférákat hallja az ember
mert éneklő szentek lábánál
énekel ki kantátát kántál
hogy Isten csendjéből kiváljon
az összhangzattan és a kánon
bujkál a világ szegleteiben
és elidőzik a felületén
apostoli munkát végez hiszen
megtéríti a füveket a fény
s mint jazzben a barokk derű
ép szívvel föl nem fogható
mennyire gyönyörű
az éppannyira jó
Szűzföld
„Aki áthaladt az alvilágon,
az megszabadult a pokoltól.”
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
A bűn nélküli ember járt itt
jel volt hogy olvass a jelekből
az anyag hieroglifáit
ezért kaptad a szellemektől
szénből kifeslő gyémántokkal
játszik napból kirajzó sárga
s begyógyítja a sebet lobbal
a vak világ világossága
nincs más a látó mégis mást lát
démonlégiót asztrálködben
dúvad forró feltámadását
napkitöréstől szélütötten
s az alvilági hangzavarban
a Hang hiába hívja karban
jáspissárkányok énekétől
nem hall semmit saját nevéből
nincs más az igaz mégis mást lát
szűzföldet merő verőfényben
igazat látók messiását
a gyöngeség erőterében
Ízisz papja hófehér árnyék
fekete hitek síkvidékén
mögötte tűz szaggatta tájék
előtte örvénylő lidércfény
poklokon kell átkelnie
hogy túljusson a poklokon
de ha átért értő keze
egy egész tengert partra von
teste ragyogás a ruhája
őrzők levetett aurája
egy szavával eltörli bűneinket
s mi elkövetjük szóról szóra mindet
mint a bírák az elfelejtett
templom őrei egytől egyig
akik tudták hogy az egyetlent
a tudatlanok elfelejtik
s a bestiáé lesz a szentély
de szentebb aki szabadító
a kígyó elé áll és nem fél
mert csupa félelem a kígyó
a sziklák szívénél keményebb
a vár amit a szívbe épít
onnan visz út a sebzett lények
sebezhetetlen lényegéig
a létezésből kivert horda
volnánk másképp a létezésben
szemed zafíros ikerholdja
ettől süt fel homlokszemében
dörren az ég hajnali gongja
összeforrnak a hasadt ábrák
és felmutatják megujjongva
az angyalok a smaragdtáblát
az anyag hieroglifáit
ezért kaptad a szellemektől
a bűn nélküli ember járt itt
jel volt hogy olvass a jelekből
Megjelent a Bárka 2014/1-es számában.
Halmai Tamás: Az éneklő tenger
Halmai Tamás Szielncium című könyvéről (Bartusz-Dobosi László kritikája)
Halmai Tamás Gergely Ágnes költészetéről
