Varga Zoltán Tamás
Megígért tenger
A duzzadó hártyák alatt. Egy eltévedt madár.
Az a nyár a tágasság nyara volt, a befoghatatlan mélységé,
a tiszta, a test felett álló érzékelés nyara, amelyet most,
ennyi év után a szembenézés sötét, szánalmas regisztereibe zárok.
Olyan távolinak tűntek a délután fényei a sűrűn szőtt lugasból,
melyet a piros, sárguló és még éretlenségében is édeszöld szőlő font egybe,
a kerti darazsak és méhek apró zümmögése a folyó felől,
amint a lassú mozgású pók a leányka édesedő szemei között keres utat,
és lágy habbá könnyíti a vesszők véletlen kereszteződéseit.
Akár a ziháló test hajlataiból gördülő nedvek,
a syrah tömött fürtjeiről a keserű csokoládé és a ribizke könnyű illata árad.
A veranda üvegablakain túl, mélyen benn a házban,
ahová már csak elmosódó emlékként jut be a fény,
a mosókonyha és a cselédszoba közötti hosszanti kiszélesedésben,
az örök titkok szigete, a konyha, gyerekkori vágyakozásom színhelye,
fülledt, szégyenlős perceket idéznek.
Szilvia, a cselédlány, kit apám oly nagy szeretettel
hozott magával vidéki nyarainkra, hiszen, mint mondotta,
ő ismeri egyedül az igazi melanzs titkát,
mely bársonyossá és éppoly feszessé varázsolja az ajkakat,
mint a kicsattanni készülő szőlőszem eső után,
végezte koradélutáni foglalatosságát,
mikor egy pillanatra, feledve megannyi munkáját, megpihent,
kihasználva e gyors, illékony perceket, megrohantuk.
Mint kölyökkutyák dugtuk orrunkat tisztítószerektől mindig párálló ölébe.
Kálmán vadságával szemben Szilvia teljesen kiszolgáltatott maradt.
Tudtuk, hogy a nap ezen fülledt és vibráló szakában
apánk végigjárja kerti birodalmát,
egészségügyi sétává minősítve rendes napi terepszemléjét,
meg-megállva egy-egy frissen ojtott alma- vagy körtefánál,
és ujját mélyen a kéreglemezek közé nyomva, édes nedvet csepegtessen nyelve alá.
A konyha csendes volt, a kert felől a diófa lombjain áttörve
egy maszatos fénynyaláb kiemelte Szilvia aprókat rezdülő csípőjét,
telt tomporát, ahogyan az asztal lapja alatt,
az ebéd nyomait még makacsul őrző padlót súrolja.
Mi ezeket a lopott, fűszeresen buja perceket kiköveteltük magunknak,
némán lopódzva a lugason keresztül, tudatosan kerülve a cselédlépcső halk roppanásait,
hogy végül a kamrát és a konyhát összekötő embernyi mélyedésben,
a kamaszkori vágyak egész fegyverzetét öltve magunkra,
meglepjük ezt a feltáruló, magját szemérmetlenül kínáló és mégis tiltott gyümölcsöt.
Az első lépést, mint mindig, most is Kálmán tette meg,
irigyeltem ezt a vad elszántságot, és vágyat,
mely minden pillanatban kitörni volt kész,
ahogy hangtalan odalépett Szilvia mögé,
és a legváratlanabb pillanatban mutató és hüvelyk ujjai közé fogva
a csípőt kirajzoló anyagot, meglebbentette.
Szilvia mit sem sejtve titkos játékunkból,
mint ugrani készülő macska,
meggörbítette húsos hátának merész vonalát,
tompora megejtő táncba kezdett,
feltárva barlangrendszere titkolt mélységeit.
Kezemet és lábamat hűvös szellő járta át,
bőröm remegése láthatóvá tett.
Nem néztünk egymásra, mégis titkos jeleket váltottunk,
ebből a pillanatból látni lehetett a tengert,
láttam a folyók titkos rendszerét,
a duzzadó hártyák alatt megbújó, csendesen kavargó emlékképeket,
egy régen elkövetett bűnt, ami én vagyok és magját hordozom,
ahogy cinkosává lettem saját testemnek.
Majd lassan, egy valószerűtlenül hosszú perc után,
közelíteni kezdtem, már csak a bőrt láttam, a pólusokat,
ahogy ráfeszülnek a tétova, remegő izmokra,
és nem mérve fel Kálmán kaján vigyorba forduló mosolyát,
rácsúsztattam kezem Szilvia felém meredő tomporára,
végigsiklott kezem a jól bejárható ösvényen,
vágyam kitöltötte az érintés súlytalanságát.
Szilvia homlokát az asztal hűvös lábához nyomva
most egy pillanatra nem létezett,
csak felület volt, egy eltitkolt vágy tárgya.
A következő, mérhető pillanatban a távolból lépések zaját hallottam a folyosó felől,
aztán már csak motozást a kert felől, de csak egy eltévedt madár koccant a fának,
ahogy apró teste fennakadt két ág között, és szárnyaival vadul verdesett,
ujjaimmal szétfeszítettem a nedves ágakat.
Ekkor, hosszú idő után először tekintetünk találkozott, Szilvia csapdába került.
Megjelent a 2012/3-as Bárkában.
