Kollár Árpád

 

Ezüströgök, youtube

 

Eljött a gonosz végre közénk is. Cukrot

nyomott a gyerekek kezébe, megpaskolta a kicsik arcát,

a nagyok közt kiosztott pár atyai pofont. A hegyekből csapott le,

és a síkság felé vonult, akár a régi folyók lusta hordaléka.

Nem rúgja fel az évszakok rendjét, aki ismeri a bevált formaságokat.

Nem kell beszarni, mondta, nem lesz semmi baj,

nincs akkora szerencsénk, hogy ő, a gonosz, most velünk is bajlódjon.

Igaz, nem végezheti mindenki húsz év múlva egy vályog-

ház döngölt padlóján, amikor rátörik az ajtót.

Próbáljuk meg egy kicsit jobban szeretni általa önmagunkat is.

Semmi közöm a kamera begyulladt szeméből

csorgó részvéthez, semmi a történelmi időkben remegő

tábornoki tokához. Hozzád, aki egy tízcolos képernyőn

figyeled a hamiskártyás mozdulatokat, hogy szép volt, mint egy ember.

Hogy azzal alázott, hogy életben hagyott.

 

 

Pacal volt

 

Pacal volt ebédre aznap gombóccal, amikor

nyilvánvaló lett, hogy nem maradhat itthon tovább, túl vékonyra

sikerültek a csíkok, és nem volt semmi előjele, hogy most vehetjük tudomásul,

amit már hónapok óta mondott a testünk, a fal mellett

gubbasztott, akár egy galamb,

közepes étvágya viszont semmit sem idézett a galambok

iránt érzett viszolygásomból, csak később tudatosult, mennyire zavart,

hogy nem méhsejtes volt az a pacal, nem puha és bolyhos,

mint egy újszerű törölköző, az izmosabb részek meg felpördültek

a hőhatástól, az évszak

első igazán hideg napján égett por szaga szivárgott

a konvektorokból, ma sem értem, hogyan lehetett azt annyira szeretni.

 

 

Homokóra

Tolnai Ottónak

 

A félpályás autóút alumínium korlátjának

könyökölve éreztél rá hirtelen, hogy a homoksávot,

amit innen, a lehajtó tetejéről végig belátni,

a határ és a vasúti töltés közé szorult rezervátumod

a gyökerek tartják, nem érezhetted

pontosabban, hogy a szétterülő tarack gyökerek

tartják meg ellensúlyként a kifordult tanyákkal,

jonatán sorokkal együtt, a bolondvárral,

tenyeredben lüktető koponyáddal együtt

ezt az egész kurva kisvilágot, ne roskadjon bele

az ólomszürke tó kráterének epicentrumába,

pörögjön puhán a hűlt mélységbe tűnt tengere után.

Megjelent a 2012/2-es Bárkában.

---