Szpisják Hajnalka
Hahó ember, hóember
Ha-hó ember
Hóember
Kel a nap is
Hóreggel
Hallható a
Hóhullás
Van ámulás
Hórázás
Ki embere
A hónak
Hóból készült
Valónak
Álldogál ő
Hólesen
Mozdulatlan
Hókegyben
Hóból van a
Ruhája
Egész teste
Hópárna
Havat eszik
Kedvére
Hisz csak hóra
Van éhe
Hóbuckából
Hótejet
Napsütéskor
Mereget
Hóval mossa
Hótestét
Gyermek arccal
Hólelkét
Hófehérből
Megvarrva
Pelyhes hóval
Kirakva
Elkészült már
Öltönye
Ünnep váró
Hóéjre
Most látni ám
Hóarcán
Mosoly fut át
Nem hó-szán
Havas körben
Hósugár
Hóesésben
Táncot jár
Gyermekektől
Ölelve
Ez hóléte
Legszebbje.
Benő
Fehér már a rét a mező
Havat hord a kicsi Benő.
Fázik piciny keze lába
Hó hullik be csizmájába.
Majd ha megnő kicsi Benő
Több lesz karjában az erő.
Így gondolván bátran dobja
Lapátját a nehéz hóba.
Kettőt sóhajt egyet fordul
Ez a hó ám nincsen vajbúl.
Beragad a piciny lapát
Benő mordul: Kutyafáját!
Elég nekem már e jóból
Edzem magam jövő hóból!
Megjelent a 2012/1-es Bárkában.
