Marczinka Csaba
Elhagyott isten elhagyott templománál
(a hajdani óbudai Mithrasz-templom romjainál)
Egykori fényisten, fénylesz-e még?
Lebegsz-e még a kövek fölött?
Hajdan Aquincum legnagyobb
temploma állott errefelé...
Ma csak koszos aluljáró van
itt, néhány csehó, kocsma s árus
- meg a sötétebb sarkok mélyén
alvó koldusok fetrengenek.
Jön-e még ide valaha fény?
Akár az új istentől, akár
még a régebbi oltáráról.
Vagy a sötétség tovább mélyül?
Áll, csak áll a néhány kődarab
(az oltár kövén Mithrasz fürtös
és sisakos kisfiúfeje),
s köröttük ünnepet mímelnek.
Öreg béka ősszel
L.Szilvinek
Lapulok a mocsárban, mint egy letett
élő tányérakna. Fújtatok fáradtan,
néha még kuruttyolni is próbálok,
lányokat és társakat keresgélve...
Közben virgonc gyíkocskák ugrálnak itt,
körülöttem, zavarván a nyugalmamat!
Lilásbarna bőrömön csak nőnek varras
keléseim, ciános lötty szivárog
belőlük váladékként, ha épp izzadok
- szivárgok, mint valami rossz méregtartály!
A mocsár a „hazám" állítólag vagy mi...
Megszoktam, már alig látok ki belőle
- főleg így, őszi esők után, mikor
tocsog a piszkos esővíztől a zsombék!...
Csak félig látszom ki a szürkén langyos,
békanyálasan zavaros, meghitten
poshadó, bűzlően kotús kanálisból.
(Még vartyogásom is alig hallatszik ki.)
S természetesen: nem fogok egyszerre
kint is, bent is szúnyogot vagy épp legyet
- ha fogok még egyáltalában valamit!...
(Lassan már csak saját zsíromból élek.)
Aszott béka várhat-é fényt vagy tavaszt még?
Vagy marad a totyogás sötét posványban?
Hajdan reméltem: tovaugrálok innét
egyszer!... Ma már tudom: végképp bent rekedtem.
Megjelent a 2011/4-es Bárkában.
