Hodossy Gyula
Eső, tócsa és a képzelet tengere
„ A tenger
vöröslött-e játszva vért és
lebegést vagy valóban
megszakadt bennem valami"
Zalán Tibor: Egy elmaradt telefon miatt
Esik.
Az egyik tócsában hangyák fulladoznak.
A kutya, ahogy iszik a vízből
belafatyol egyet-kettőt.
E tavaszi csendélet,
nem játszva,
valódi vért produkál.
És esik.
A tócsa egyre nő,
tengert játszva hullámzik,
falevél lebeg a felszínén,
elképzeled Odisszeuszt a viharzó tengeren,
félelem önti el a szíved,
most valami megszakadt benned,
gondolod,
elemészt a honvágy,
miközben a házad teraszán,
karosszékben ülve, kényelemben,
lesel a kerti zöldre.
Tekinteted egyik esőcseppről játszva
ugrik a másikra,
csúszda a fűszál, buborék a lift,
amely felemel, majd visszaejt,
hogy lent, s fent, kint, s bent,
a légtérben, a létben, s vérben,
a teremtő hullámzásban,
összekötődjön minden, ami
himbálódzni tud a képzelet tengerén.
Megjelent a 2010/5-ös Bárkában.