Versek

 

 

 

 

 

Hodossy Gyula


Eső, tócsa és a képzelet tengere


„ A tenger

vöröslött-e játszva vért és

lebegést vagy valóban

megszakadt bennem valami"

Zalán Tibor: Egy elmaradt telefon miatt



Esik.

Az egyik tócsában hangyák fulladoznak.

A kutya, ahogy iszik a vízből

belafatyol egyet-kettőt.

E tavaszi csendélet,

nem játszva,

valódi vért produkál.

És esik.

A tócsa egyre nő,

tengert játszva hullámzik,

falevél lebeg a felszínén,

elképzeled Odisszeuszt a viharzó tengeren,

félelem önti el a szíved,

most valami megszakadt benned,

gondolod,

elemészt a honvágy,

miközben a házad teraszán,

karosszékben ülve, kényelemben,

lesel a kerti zöldre.

Tekinteted egyik esőcseppről játszva

ugrik a másikra,

csúszda a fűszál, buborék a lift,

amely felemel, majd visszaejt,

hogy lent, s fent, kint, s bent,

a légtérben, a létben, s vérben,

a teremtő hullámzásban,

összekötődjön minden, ami

himbálódzni tud a képzelet tengerén.




Megjelent a 2010/5-ös Bárkában.



 

2010. október 26.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg