Turai Laura
Ez az
A narancsból rózsa lesz kezedben
kék virágok fátyla nevet
hol vagy? nem látlak, csiga reszket
lázas bika hátáról levet
s csak állok a parton, lenézek
jéggé pontosítod a vizet
kallódik a gyémánt labirintus-mélyben
párnádra ránt a képzelet.
Égesd ki, nap! kigyúlt inaimból
a pirosra horzsolt ezeréveket...
Ömlik belém a jég karmos éjszakából
míg dombos kezed rózsával bevet.
Alma
A te műved vagyok már.
Olyan voltam, mint
földre hullt zöld alma
Nem vettél föl, így
hevertem lábaidnál s közben
megértem nem is tudva
a csiga-spirál hátamon
hány mérföldet takarva
tekeredik piros ruhámon fölfelé
csak ma egy pillanatra
mikor a boltajtón belépve
elém gurult egy alma...
Feltámadás?
Ráhajoltál a tavaszi délutánra.
Egy szent miséről jöttem lázasan
kezemben tündöklő liliommal
édes tömjénfüsttől ittasan.
Álltam a déli feltámadásban
egy láthatatlan test békesugarán
megsemmisülten a misztériumtól
túl vágyakon, túl ibolyán.
Csak egy pillanat volt, hogy megláttalak
mért sápadt el csontomig összes tagom?
Az üres sír előtt állok és sírok
Gyolcsaidba kapaszkodom.
Megjelent a 2010/4-es Bárkában.
