Kiss László
Kettesben
(ha kell, Jolánnal)
Szilágyi Jánosnak, druszámnak
(írhatta volna: Orbán János Dénes)
Egy ittas cluji éjszakán
a vécén lett enyém a lány.
(Kávéházban nagyon nem szép dolog.)
Majd szűk szobámban folytatott
– mi kéj! – sikolyt, nyögést,
mindent, mit addig csakmagába fojthatott:
toporzékolt, üvöltött, hisztizett.
(Ha kell, hát, gondoltam, halálba kúrom.)
„Ha így zizegsz, baszd meg,
a fasz kilesz veled,
kedvesem”,
suttogtam lágyan,
kedvesen.
S ütöttem-vágtam, végül
a falra kentem őt.
(Szegényke sírt nagyon.)
Így lett Jolán
(törékeny, szöszke lány),
mint véres térkép szűk
szobám falán,
bűzös, pecsétes nyom.
(utóvégre):
S büszke voltam én
(flanellinges, bézbólsapkás kölök):
ha kell, embert is ölök.
Nincsen poén.
Nincsen poén.
______________________________________________________________
Kiss László
Ami Ginát visszatartja
– kábé hamarost, de húsz év múlva tuti –
druszámnak, Vajda Jánosnak
(írhatta volna: Orbán János Dénes)
„És minden a szigorú erőt
Ünnepli most benne”
(Aranyszabály: évődni kell,
különben nincs pina.)
Türelmetlenségemre, ó,
gyógyír te léssz, Gina!
Kezed, hajad, szemed felé,
szétálló combjaid közé –
mit kapkodok? (Tán lőcsöm tudja csak.)
hajts félre ott egy tincset, s megsugom:
„Kimondhatlan nevű Kratochwill,
ó, ritka nedvdús, slank Georginám!
Nem kéne ám mindig a másé,
ha volna nékem is ily vaginám.”
S szólnék épp: „Mint szeretlek! Jer oda!”
De ő: „Minek?! Hová? … S az iroda?”
……………………………………………..
(S én: „Bassza meg…”)
A versek megjelentek: Tiszatáj 2003/10
Kapcsolódó:
Kiss László honlapja a Bárkaonline-on
A Szépirodalom rovat írásai:
Podmaniczky Szilárd verse
Varró Dániel verse
Kiss Ottó versei
Turczi István verse
Gergely Ágnes verse
Tóth Krisztina verse
Múzsa-versek
Nagy Gáspár versei
Jónás Tamás verse
