Lárai Eszter
A kislánykor panaszaiból
(szavak)
kihez beszél a néni
mért vágta földhöz a szót
mért folyik el tőlem minden
tojáséjbe kerültem
ki fog majd válaszolni
***
uzsgyi csak futni menekülni
szavakba vetni a testem
nem érti az ápoló bácsi
hogy rajta kéne nevetnem
futni a hegyről újra
hogy el ne kapjanak végül
messzire kéne gurulnom
pontnak egy mondatvégre
***
szeretnék néma lenni
senkit se megharapni
úgy csípnek a szavak
kicsipkednek belőlem
szétszórnak egekbe
elhordnak csontjaimról...
de sokat kell beszélni!!!
szópongyolákba bújni
szavakkal szavak ellen
magamat védeni
(vesztesek dúdolója)
megpofozzuk a törpét
miért kapott pont ő
két karéj zsíros kenyeret?
miért nincsen igazság?
miért a legkisebbnek adják
a legtöbb bécsi szeletet?
földbe gyaluljuk a törpét
maradjon pindur örkké
legyen a mi kertünkben
levizelt kerti törpe
(tanunak születtem)
szétverte az ablakok
pofáját a nagyfiú
a rémesen nagyteremben
rámnézett: szemem
üvegében leste
arcát mondta erről ne
szóljak sohase senkinek
néma maradtam néma
szemlesütő szemtanú
ablakok sirámát
mélyen elhallgató
Megjelent a Bárka 2010/2-es számában.
