Rapai Ágnes

 

Gulácsy Lajos álma

 

1.


pedig este
még körülvettek
itt ültek ernyedt
tagjaikkal
időnként motyogtak
gyújtogattak
reszketeg idéztek
szellemet

szorongva járkáltak
dermedt képpel
mindegyik kezében
gyertya hajlott

fölkapaszkodtak
lengő kötélre
hamvukba szöktek
nemsokára

szaporán lépkedtek
föl-le
föl-le
recsegő lépcsőt
nyikorgattak

pedig este
még mind itt voltak
csoszogó léptük
szinte súrolt
sarokból lestek
szuszogva nyögve
vén bohocók
vásári maszkban

tengermély harang
görbülő hangja
sok nyurga árnyék
szorítva fénybe
köd-sikátorban
mennyi ember
mindegyik kezében
gyertya olvad

fölkapaszkodnak
szálkás kötélre
nyirkos padlómon
szertekúsznak
sürögnek-forognak
fül-le
föl-le
roskatag lépcsőn
botladoznak

2.

Egy este Cökxponban

termettem ott voltam

ahol még senki se járt

csak a Na' Conxipáni

szőke csodák és urak

Piripiri herceg no meg

Bolboll néne a cukrász

mint egy ennivaló marcipán

úgy mosolyog a népre

kávé sütemény kéne

sürög-forog Bolboll néne

imádja egész Na' Conxipán

kint mindennek kék a színe

szürkület van jön az este

Cökxponban a madár se jár

Nincs esély

Mikor az éjszaka hússzínű rolóját ráhúzta

az alkonyra;

És loholt a szavak nyája körül;

És birtokolni akarta azt, ami elmúlt;

És bele akarta löttyinteni a napot a

fogalmak negatívjába;

És halotti maszkot látott, mészfehéret;

És az éjszaka hódító szemébe nézett;

Akkor fogta fel, hogy későre jár;

Akkor már tudta, hogy nincs esély.

 

 

 

Megjelent a Bárka 2010/2-es számában.

 

 

---