Kollár Árpád

 

Jelentés az egyszemélyes törzsről

 

 

Néha kiterjesztem a rezervátumot.

Ilyenkor enyém az utca vagy a fél város -

de csakhamar visszaüt az elbizakodottság.

Leginkább tehát faltól-falig a vadászterület,

tested felszíne, a mélyebb rétegek -

s az egyre szűkülő perifériák.

Ahogy a kihalás szélén billegő törzsek

felfalják a zsíros skalpok alatt

bűvös igét csempésző hittérítőket,

lassan felemésztem én is a tartalékokat.

Így portyázok a határzónában. Mindig

kívül a belülön - a belül külsején tapadva.

Határon innen is, mégis, onnan is túl.

 

 

 

Semmi kis história

Mikor átgázolt egy néma karaván

A senkiföldje elgazult szalagján,

A tájon éppen az a hír szaladt át,

Hogy többet erre nincsenek határok.

Felzabálta mind egy jószívű Mogul,

Aki úgy romlott, hogy megvilágosul,

Aki úgy aljas, hogy végleg megjavul.

Eltűnt a drót, eltűnt a harci árok.

És megragadnak végleg mindahányan

A senkiföldje végtelen szalagján,

Hol elkobozzák árnyukat az árnyak.

Kóbor kuvasz vonít, világszabadság!

A semmi lesz a talp alatt a minden,

Az lesz a talp is, láb, vesék, belek;

Megherélve a bentek és a kintek,

Bennük körbeér a véges végtelen.

Ha nincs határ, szertefut a rémület,

Senkiföld a földön minden felület!

Mert súlyosabb a lélek, mint a korpa,

És kört firkál a test köré a porba.

 

 

Megjelent a 2010/2-es Bárkában. A költő Ahogy a vékony papír című verse is ebben a lapszámban olvasható.

 

---