Mogyorósi László

 

Iwiw - elégia

 

A virtuális térben egyre

csak figyelek lélegzetedre.

Beléptél, jó tudni, hogy élsz, és

mégsem szűnik bennem a féltés.

Mint orrod alatt pihetollat,

idegeimet felborzoltad.

Ágyad szélén ülök: ez álom,

s e virrasztás lesz valóságom.

Fénykép, adatlap - ennyivel még

több vagy számomra, mint a nemlét.

Nem moccansz néma éjszakámban,

homlokod mögött más világ van.

S ez a lélegző elevenség

ott gyöngyözőn kacag, szeret még.

Ott is van egy példány belőlem

megsárgult lapok közt egy könyvben.

 

Pólya

 

Elváltunk néhány napja, s most

felperzselt föld a testem -

jelenléteddel balzsamozd,

ne hagyj ki egy sebet sem.

Bepólyálva fekszem, akár

csecsemők, kiket saját

ürülékük csíp, mar, ha már

elaludtak az anyák.

Vagy a közöny géze tapad

hiány égette bőrbe -

csak akkor tépd le, ha magad

fércelsz mint bábot össze.

 

 

La commedia finita

 

Megreked, ki itt vonatra vár,

bérletes utazás az éden.

Láttam, volt már néhány ősz hajszál

is zsíros, kusza üstökében,

beesett, vékony arcán ráncok,

dzseki alól, izmos karján

kék ér, kék tetoválás látszott,

s mellette egy gyönyörű lány,

ében haj, rövid farmerszoknya,

tiszta, fehér pamutharisnya,

hóna alá retikül fogva,

s jól illett mindehhez a csizma,

derű ült hamvas, rezzenetlen

arcán; hátát a falnak vetve

az alacsony férfi terpeszben

állt, s néha szólt csak. A lány teste

mint termő föld és mag hó alatt,

hűs szépségével úgy kirítt

a férfi makkos cipős, szakadt

hátteréből, hogy a stricit

irigyeltem, tiszteltem érte,

hogy a nő ennyire övé,

szeretőnek s pénzkeresésre

használja, az ujja köré

tudta csavarni ez a csúnya,

közönséges, durva alak,

tudja, mi az öröme, búja,

hogy mi az, amire harap.

Hittem csupán, hogy kedves voltam?

Rajongó versem, levelem,

mit gyengédségnek szántam, porban

hever, magamat megvetem.

Én mit sem érek hozzá képest,

e levelet is azért küldöm,

hogy mint a többit, összetéphesd,

s legördüljön végre a függöny.

 

Vonatkocsi-út az éjszakában

 

Mikor a vonatra szállt a kedves,

fellármázott a sok idegen nesz.

Mikor az ajtó sziszegve tárult,

az IC teste egy nagyot rándult,

s mint Jónás hajója, hánykolódott,

majd olyan lett, mint a cethal-gyomrok.

Üléssorok keskeny folyosóján

lépdelt végig, mint egy nyoszolyólány,

de nem lány volt, mert hasára kötve

szendergett békésen csecsemője.

Szép, tiszta arcába lógó hajfürt

vágódott szemembe, mint egy gally. Űrt

éreztem, és benne súlytalannak

magamat s mindent, míg megrohantak

a képek, hogy én, a nő s e gyermek

összetartozunk, engem ölelnek

jólesőn, s mint egy Józsefnek, mindegy,

miféle Úrtól fogant a kisded.

Parfümje, istálló-meleg csapott meg,

majd a kihalt kocsi újra fagyos lett.

 

 

 

Megjelent a Bárka 2010/1-es számában

 

 

---