Bajtai András

A GYEREKNAP-CIKLUSBÓL

Szeretkezés (1)

Az éjszaka rémálmom volt, kimentem vécére,
és ittam egy pohár vizet, majd visszafele
megakadt a szemem a hálószoba résnyire nyitva
felejtett ajtaján. Benéztem, és az éjjeli lámpa
fényében először láttam meg anyámat és apámat
meztelenül. Nem értettem, mi történik. Először
veszekedésnek tűnt, majd verekedésnek, ahogyan
anyám sáska-teste összegabalyodott apám
cserebogár-testével, és az így összenőtt rovartestük
ringatózott zihálva, miközben a levegőben
állatkerti szagok terjengtek. Anyám arcán undort
és türelmet láttam, apám tekintete pedig olyan
volt, mint a deszka. Nem tudtam eldönteni,
hogy most bántják-e egymást, és ha igen,
ki büntet kit, csak az össze-vissza forgó ízeltlábú
végtagjaikat figyeltem, és reménykedtem, hogy
mielőbb vége. Nem tudtam, mitévő legyek,
rontsak be anyám segítségére sietve, vagy
szaladjak inkább vissza a szobámba, másnap
reggel pedig zavaromat leplezve jól nevelt gyerekként
lapátoljam be szótlanul a tányér müzlit, mintha
nem láttam volna mindazt, ami a mesékből kimarad.
Végül elfúló sóhajtozások közepette apám
izzadva az ágy szélére húzódott, én pedig
visszaosontam ágyamba, undorral teli izgalmat
érezve, ami még sokáig nem hagyott elaludni.


A bizonyítványosztás

Anyám egy cigány bokszolóhoz ment feleségül,
én nem hasonlítok rá, csak az öcsém, és ezért
örökre hálás leszek neki. Apám pirosarannyal
keni a kaszinótojásokat, aztán pedig úgy falja fel
őket, mint egy szörnyeteg gyermekeit. Most
még béke van. Anyám ilyenkor olcsó csaposlánnyá
aljasul, szótlanul tölti apám poharába a sört,
én pedig a fiúra gondolok, akivel ma reggel iskola
előtt pornófilmet néztünk a videón. Tudom, hogy
tetszem neki, mert nekem már kinőtt a mellem,
és egyszer láttam, hogy merevedése van, és azt
is tudom, hogy ilyenkor szívesen megtapogatna,
hozzám nyúlni mégse mer. Reggeli áhítat után
véres lakoma. Apám végzett, rágyújt, anyám
előhozza a bizonyítványomat, látom, ahogy
végigfutnak szemei a számokon, kettes, kettes,
négyes, hármas, fújja a füstöt, nekem pedig, mielőtt
tenyere az arcomhoz érne, a fiú jut eszembe,
és hogy két test mennyi furcsa pózban találkozhat,
majd az elkenődött pirosarany apám arcán és
kezén, miután leoltotta a lámpát a konyhában.

Megjelent a Bárka 2010/1-es számában