Hartay Csaba
Holnapi halak
Főnek az almák a kert végében,
sülnek szőlőszem-kezdemények.
Kacsok libbennek szellő-vezényletre,
légpuskával lövök bele az estbe.
Hülye vagy, egyszer szólni fognak,
le ne lőj valami védett madarat.
Meglököm a műanyag asztalt,
kiveszem a holnapi halakat.
Kibírom, nem iszom hétköznap.
Ötliteres kannában fő a rizling.
Ilyenkor este már meleg a kamra,
még mindig 30 fok rekken odakint.
Nyugi, vakon lőttem a szürkületbe,
nem találtam el semmiféle madarat,
várjál, még ne zárd be az ajtót,
elfelejtettem kivenni a holnapi halakat.
Újrahangolás
Nincs semmi
Csak a szokásos
Gyorsan telik a hét
Holnap már megint péntek
Az viszont érdekelne
Lehetek-e úgy boldog
Hogy közben rosszul
Érzem magam
Nehéz szenvedni
Ha a kényelemhez vezet
A legrövidebb út
Meg kellene állapodnom
Saját magammal
Hogy mi számít bűnnek
És mi nem
Nem ártana újrahangolni
A lelkiismeretemet
Peremen
Bebicikliztünk az üres téli városba.
Mínusz nyolc.
Nem sétált senki.
A Sztárban épp felszolgáltak.
Sörök, felesek voltak a tálcán.
Nélkülünk is vannak.
Jó nem ott lenni sehol sem.
Biciklizni kívül.
A peremen.
Vagy mondjuk visszamenni oda.
A pécsi borozóba.
Akkor.
De nem jó.
Mert épp ott vagyunk.
Több elég
Csak a múlt idők szélcsendje
Az való nekem
Kimerevített képek kockák
Mályvák és dongók
Gyufásdobozzal fogni a repülést
Földről nézni milyen mély
Színek árnyékok és búcsúk
Pont ilyen úgyse lesz már
Ez nem érzékenység
Csak kár
Hogy a lassúság is
Ilyen hamar
Hagyhattam volna még
De eltéptem kivettem leráztam
Képes vagyok azt hinni
Okosabb nálam az őr
Kulcsait válogatja
Engem gondol újra
Leltározza emlékeim
Kiérni a nádasból
Szárazon
Ott fenn a hold
Valaki épp megérkezik
Izgalommal fogja a kapásjelzőt
Órákig nem lesz semmi
Csak ne hagyjon alább
Csak a több elég
Október
Varjú-vírusok
Fertőzik az eget
A tábla akár egy
Feltárt tömegsír
Kukoricaszár-csontok
Száradnak a szikfoltokon
Ekék tüntetik el
A nyár maradványait
Köd süllyed
A távolság terráriumába
A meggyújtott szalmabála
Befeketíti az alkony üvegét
Megjelent a Bárka 2009/6. számában
