Novák Éva
A lassúság ára
Amíg eldöntöd, hogy nem vagy senkié,
szerelmedé sem, mint hitted,
sem anyádé, sem apádé,
elfogy, amivel újdonsült szabadságodat
remélted megédesíteni,
a valaha volt legselymesebb ízű csokoládé.
Finnyásan nem lehet
Adni akart. Némi reményt:
no, vedd el, mint asztalnál
az étvágytalan gyereket,
egyél, egyél, mert pici maradsz,
kínálgatott és meg nem unta.
Köszönettel hárítottam el,
visszautasításomat szóvirágokkal
ékesítve, udvariasan,
én csak a magam készítette reményt
fogyasztom, ritkán ugyan, mert
elfelejtődik a ritkaság miatt a recept,
de az idegen reményt
végképp nem, bocsánat.
Mindenki érje be azzal,
amit maga kotyvaszt magának.
Kategória
A boldog családokban anya és apa
szeretik egymást mindhalálig,
a gyerekek fejlődése a szakkönyvekben
leírtakkal megegyező,
problémák nincsenek, ha igen,
együtt oldják meg, a megoldás részei.
A légkör egyenletesen meleg,
akár a szabályozott fűtésű szobákban,
jeges fuvallatok nem furakodhatnak
be orvul réseken.
A boldog családok stabilak,
mozdulatlanok, akár a szentképeken.
Szeretet-függőség
Amikor függőségem ijesztő méreteket öltött,
be kellett vallani, magammal és másokkal
szembenézve hangosan kijelenteni: függő vagyok.
Meg kellett tanulnom, hogyha nem ügyelek,
nem figyelek éberen ingatag magamra,
akármilyen hosszú elvonási szakasz után,
tisztaságom téves tudatában, visszazuhanhatok.
Kétségbe vonhatom, ami számított valaha,
vonzhatok testi és lelki betegségeket tömegével.
Ha óvatlanul válogatok, rábukkanhatok bárkire,
aki függőségemmel visszaélhet, éppen őrá,
és a pokolnak nincs következő foka.
Örökké vigyáznom kell ezután, nehogy hátralépjek,
ahonnan elindultam, oda.
Megjelent a Bárka 2009/4. számában
