Zalán Tibor
Szállás idegen ágyon
Szűgyi Zoltánnak szánom
Ül
mint a
kutya lábtól
magának Hallja
hogy kint vonyít a szél
a
holdra
fel Útközben
már elrongyolódva
ráncos arc kiszáradt kenyér
a
pont
a kövezet
éhes résébe hull
s a kettévágott bogár
kialudt szeméből elgurul
Másnap (másolat)
Hallom hogy hajnal van -
még nem értem jöttek
Kint csak kopácsolás
az eső is zuhog
El fog ázni hajam
amíg fölvezetnek
Ha kiterítenek
szétszivárog arcom
Nem rettenetes lesz
ez - hiábavaló
mert nincs már megváltás
Csak szél az oszlopok közt
vér a pocsolyában
a durván gyalult fán
S lesz nagy csönd még - épp egy
nappal isten után
(mellét-dal)
Visz a vonat
én itt maradtam
talán ma már
szét is szakadtam.
Talán széthull
a tegnapi arc
talán többé
már meg se szólalsz
éjszakámban
Ágyamat a jég
szívem a fagy
lassan rágja szét...
Megjelent a Bárka 2009/4. számában, a Szállás idegen ágyon a szerző kézírásában.
