Versek

 

 

szalingerb

 

 

 

Szálinger Balázs

 

Otthon rend van

Két lóbaszót elküldtek Egerszegről,

Az öltözőben pompás a hangulat.

Déli szlávok voltak, a nációjuk

Bonyolult és másikvilági,

Testtartásukon másik szenvedés

Dekódolatlan kézjegyei,

Labdakezelésük lelki rétegeiben

Idegen színű fémek.

Ezek egy éve szerződést értek.

De ha a víztükör a hatodik hely

Alá apad: már szárazra kerül,

A zsoldosban: kitudódik a jöttment -

És ez a két fiú nem állta a sarat.

*

Az átlagnál följebbi fejekkel

Mit ténferegtek a helyi piac

Tömegében csütörtök reggel?

Tört angolsággal mit udvaroltak,

Autogrammot mért osztogattak

Gipszre, mellre,

mért nyomkodták unottan

Az eligazítás alatt

Acélfedelű telefonjaikat,

Ha nincsen a csapat a hatban?

S a Dísz térbe futó helyi szokások

Könnyű porként

mért peregtek le róluk,

Mért ültek dobozos sörökkel

A térdükön,

a légióslakásban, a tévé előtt,

Mikor az utcán fáklyát gyújtott

A pápista áhítat, és mért mondták,

Hogy nekik nincs karácsony,

Amikor a városnak az van?

Hiszen velük se vagyunk a hatban.

*

Lehasználtan jöttek

és harmincévesen,

Vizes tagokkal, fölöslegesen;

Ami döntött: az úri ösztönösség,

Amivel mint valami parasztos

Előszobáztatás kísérletét,

Söpörtek félre mindent,

Ami próbajátékra utalt.

*

Próbajáték helyett referencialista,

Hosszú sor, patinás csapatnevekkel.

A bolgár első- s az angol másodosztály

Kente magára pályafutásuk krémjét,

S tudtuk, tudtuk,

hogy nem meghalni jöttek,

Hogy Egerszeg csak egy ötlet,

Kényelmes téli bajnoki szünet,

Kontinentális éghajlat és nevekre éhes,

Nehéz, régi, romlott klubvezetés:

Egy légiósnak mégse kilencven,

Legyen több perc a helyi élet,

Ne lássunk az arcára írva

Gondolkodást vagy célszerűséget,

Hazudja azt, hitesse el, igen,

Hogy: szíve van,

s az a szív a miénk.

*

Ezek vonatra ültek, azzal az arccal,

Amelyikkel idevetődtek;

Összébb húzódott, újabb tapasztalattal

Lett gazdagabb a város.

Megnyugodtak a számkivetettek,

A sors által más tájra üldözöttek:

Otthon rend van, újra zavartalan

Hangulatban megy az alapozás,

S minden szép lesz,

ha egyszer hazatérünk.

 

 

Megjelent a Bárka 2009/3. számában


 

 

Főoldal

 

 

 

 

 

2009. június 11.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Borsodi L. László verseiKirály Farkas: Poljot ’89Bálint Tamás verseiMarkó Béla versei
Szakács István Péter: Az örökségBecsy András novelláiKovács Dominik − Kovács Viktor: Hideg falakBanner Zoltán: A fiam első levele
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Békéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg