Prózák

 

 Dragom__n_Gy__rgy2.jpg

 

Dragomán György

 

Vulkánvizes lágytojás

 

A világ legegyszerűbb és talán legfinomabb étele a lágytojás, pláne pirítóssal mártogatva.

Elkészítése nagyon egyszerű, tulajdonképpen elronthatatlan.

Mindössze annyit kell elérni, hogy a tojás hőmérséklete 64,5 Celsius fokos legyen, se több, se kevesebb.

Ezt egészen könnyen elérhetjük.

El kell repülni Japánba, kell venni tizenkét japán biotojást, aztán el kell zarándokolni egy onszenbe, ami egy ilyen roppant forró, vulkáni termálfürdő (vigyázzunk, ha netán tetoválásunk lenne, akkor azt vízálló és a bőrünk színével tökéletesen megegyező árnyalatú színű sminkkel el kell rejteni, mert különben nem engednek be), a tojásokat óvatosan egy fonott vesszőkosárba kell helyezni, be kell engedni a hatvannégy és fél fokos gőzölgő vízbe, várni kell jó másfél órát (legjobb ha ezt az időt magunk is fürdőzéssel vagy akár fürdőzéssel egybekötött meditálással töltjük, a profibbak gondolkozhatnak a tojássárga hidrokolloidjain, elképzelhetik, hogy a meleg hatására hogyan is kezdenek átalakulni és összehúzódni a kacskaringósan szép molekula-láncok), aztán ki kell venni a tojást a vízből, és már kész is van a tökéletes lágytojás.

Ezt vagy ott helyben megesszük, vagy gyorsan jeges vízbe tesszük, hogy lehűljön, és hogy megálljon a főzési folyamat, aztán már haza kell vele repülni, itthon pedig a vasárnapi reggeli előtt húsz perccel szép óvatosan hatvanfokos vízbe tenni, hagyni, hogy felmelegedjen, aztán megfelelő időben az örömtől kurjongatva kivenni, megkopogtatni, feltörni, és már készen is vagyunk, nyúlhatunk a damasztkendővel letakart kis kosárkába a pirítós után, indulhat a vasárnapi reggeli.

Na jó, Japán talán kicsit messze van, nem beszélve a szén-dioxid lábnyomról, amit így magunk mögött hagyunk.

(Tehetünk talán egy próbát itt, Gyulán, el is mentem tegnap a Várfürdőbe egy kosár tojással, de rosszul emlékeztem, és csak a medence partján kellett rádöbbennem, hogy sajnos itt csak harminchét fokos a legmelegebb medence, az a hőfok meg csak tojásköltésre és nem tojásfőzésre jó. A fürdővendégek is kicsit furcsán néztek, úgyhogy inkább eldugtam a tojásaimat. De hazafelé azért eszembe jutott, hogy télre persze be lehetne építeni az egyik medencébe körbe vagy két tucat fafűtéses dézsakályhát, amelyekkel hatvannégy és fél fokosra melegíthetnék a vizet, akkor messze földről sereglenének ide a lágytojásra vágyók a kosárkáikkal és a tojásaikkal.)

Természetesen van egyszerűbb és gyorsabb módszer is, egy kis odafigyeléssel mindenki képes lehet a világ bármelyik pontján arra, hogy a tökéletesnél tökéletesebb lágytojást adjon az asztalra.

Nagyon egyszerű, azt nem mondanám, hogy elronthatatlan, mert sajnos igenis elrontható, sokan mindjárt az elején el is rontják.

Bizony, a legtöbben már ott elrontják, hogy a tyúkot nem tanítják meg japánul.

Ez nagyon egyszerű, kétféleképpen is megcsinálhatjuk, vagy kukorékolunk mi magunk minden reggel a tyúkoknak, japán akcentussal, vagy, ha lusták vagyunk, beszerzünk ebből a célból egy fess japán kakaskát, majd ő elintézi a többit.

Ha mégsem sikerülne japánul ha nem is beszélő, de legalább értő tyúk tojását beszerezni, az se tragédia, mert az is segít, ha tojásfőzés előtt mi magunk éneklünk el a tojásnak egy tetszőleges japán gyerekdalt. Én a saját személyes kedvencemet, a Donguri korokoro címűt javaslom, hogy aszongya:

Donguri korokoro donburiko
O ike ni hamatte sā taihen
Dojō ga detekite konnichiha
Bo chan issho ni Asobimashō

Ezt kell elénekelni, úgy húsz-huszonötször a feladatra előkészített, a hűtőszekrényből kivett és pontosan öt Celsius fokosra hűtött biotojásnak, és kész, már pótoltuk is a termelői mulasztást, japánosítottuk a tojásainkat, kezdhetjük is magát a főzést.

Vegyük elő a patikamérleget, a tolómérőt és a mikromérleget, mérjük meg szépen egyenként a tojásokat. Fontos, hogy egyformák legyenek, se kerület, se súly, se alak tekintetében ne legyen köztük az eltérés több három százaléknál.

Hogy a tojások mekkorák, az most még mindegy.

Később persze nagyon nem lesz majd mindegy, de most még ez nem számít, most még csak egyformáknak kell lenniük.

Sokan már ott elrontják, hogy négy vagy akár három és fél százalékos eltérés fölött szemet hunynak. Mi az a fél százalék, gondolják? Aztán persze csodálkoznak, hogy túl híg vagy túl kemény lett a tojásuk. 

Ha a tojások meg vannak mérve és meg vannak japánosítva, akkor már csak a szükséges főzőedényről kell gondoskodnunk.

A legjobb erre a célra az óriás kaloriméter.

Ha esetleg nem volna ilyenünk otthon, akkor nincs veszve semmi, viszonylag egyszerűen építhetünk egyet.

Vágjunk akkor bele magába a tojásfőzésbe.

Tizenkét tojáshoz egy harminc literes fazékra lesz szükségünk, kell még hatvankét centi hőtükrös fólia, harmincöt méter buborékfólia, egy fedő, egy tollpárna, egy nyeles fémszűrő, egy stopperóra, egy ötliteres fazék, egy húszliteres fazék, egy jó hőmérő, és ha nem vagyunk nagyon mohók, akkor három liter jégkása.

Ennyi az egész. Lehet, első hallásra kicsit soknak tűnik mindez, de végül is japán vulkáni termálfürdőt építünk a konyhában, ahhoz képest se láva, se egy árva köbméter vulkanikus kőzet sincs a hozzávalók között.

Először is állítsuk elő a kis termál kaloriméterünket, tekerjük körbe a harmincliteres lábost a hőtükrös fóliával.

Előtte a lábos füleit természetesen flexeljük le, és tegyük el emlékbe.

A hőtükör befele nézzen, tekerés közben gondoljunk a tektonikus lemezek mozgására, és ismételjük át fejben a magmakilövellés fizikáját.

Ragasszuk a lábosra a fóliát szigetelőszalaggal.

Most jöhet a buborékfólia, ezt tekerjük szépen a hőtükrös fóliára, egy negyven centis átmérőjű lábas esetén a harmincöt méter pont tizenkétszer fogja körbeérni a kerületét. Fontos, hogy melyik irányba tekerünk, mindig a Coriolis erővel szemben haladjunk, különben gravitációs örvények keletkezhetnek az anyagban, ez meg elikrásítja a tojás sárgáját, ahogy berezonál a kvantumfrekvenciával. Gyengébbek kedvéért elmondanám, hogy az északi féltekén ez az óramutató járásával ellentétes irány.

Kész is, meg is vagyunk a kis hőszigetelt edénykénkkel, ebbe jön majd a hetvenöt fokos vízfürdő. 

A legegyszerűbben úgy juthatunk ilyenhez, ha összekeverünk hideg és forró vizet. Pont mint fürdéskor a kádban, csak sokkal-sokkal precízebben.

Látom, sokan felkapták a fejüket a hetvenöt fokon, hiszen az elején hatvannégy és fél fokos vízfürdőről beszéltem. Bizony, melegebb vizet használunk, mert sietünk, nincs másfél óránk lágytojást főzni, így körülbelül negyedóra is elég lesz.

Ugye mindenki emlékszik a fizikaórákra és a termodinamikára?

Ha nem, hát az se baj, én gondosan elvégeztem már a szükséges számításokat.

Azon a tengerszint feletti magasságon, ahol mi vagyunk (aki nem tudná, ez itt épp, ahol állok, 88 méter) tizennégy egész hat tized deci forrásban lévő vizet kell összekevernünk négy egész hat tized deciliter ötfokos vízzel. Annyit kel megjegyezni, hogy negyvenhat, akkor már nyert ügyünk van.

Fontos, hogy előbb a hűtőszekrényből kivett hideg vizet öntsük a rögtönzött kaloriméterünkbe, most időhiány miatt arra, hogy pontosan mikor és hogyan és milyen eszközökkel érdemes előtte leszűrni a vizet, nem tudok kitérni, csak pár hívószót mondanék el gyorsan, úgymint: 

fogyóholdfény, harmatos damaszt ésatöbbi.

A forró vizet is töltsük a hideghez, keverjük meg a szűrővel, ahogy örvénylik, helyezzük a tojásokat is a szűrőbe, aztán egy bátor, precíz mozdulattal merítsük a tojásokat szűrőstől a vízbe.

Most nagyon gyorsnak kell lennünk, egyik kezünkkel tegyük gyorsan a kaloriméterre a fedőt, a másikkal a fedőre a dunyhát, utána pedig a lehető leggyorsabban, fejünkben a tojások vízbe helyezése óta eltelt tizedmásodperceket számolva indítsuk el a stopperórát.

Majdnem készen vagyunk, már csak ki kell várni, hogy a tojások elkészüljenek.

Ezen a ponton jön a képbe a tojások kerülete. Idézzük emlékezetünkbe a számot milliméterben számolva, vonjunk le belőle százhúszat, a maradék első számjegyét adjuk a tojások eredeti kerületéhez, a második számot jegyezzük meg, az első szám mutatja, hogy hány percre állítsuk a stoppert, a második meg tízzel elosztva azt, hogy ha az idő lejárt, a fedő levétele után és a tojások kivétele előtt hányszor énekeljük el gyors egymásutánban újra a japán dalocskát, teljessé téve ezáltal a tojások japánosítását.

Remélem, mindenki emlékszik, ha nem, gyorsan felidézem:

Donguri korokoro donburiko
O ike ni hamatte sā taihen
Dojō ga detekite konnichiha
Bo chan issho ni Asobimashō

Aki igazán előrelátó volt, az, amíg a tojások főttek, elkészítette a pirítóst. Természetesen nem holmi egyszerű pirítósgéppel.

Mondanom sem kell, a tökéletes pirítós elkészítésére is létezik egy egyszerűségében ideális módszer, de nem kell megijedni, most nem osztom meg önökkel.

Amíg a japán dalt énekeljük, mélyítsük a kezünket a jégkásába, aztán amikor az utolsó asomibashó is elhagyta ajkunk, egy villámgyors mozdulattal kapjuk ki a szűrőt a még mindig szinte hetvenöt fokos vízből, nem kell félni, a jég miatt nem fogjuk forrónak érezni.

A tojásokat tegyük egy puha gyapjúsállal (merinó vagy kasmír) kibélelt kosárkába, borítsuk rá a dunyhát, és már készen is vagyunk...

...elégedett sóhajjal vághatunk bele az első tökéletes vulkáni lágytojásunk feltörésének felelősségteljes műveletébe.

Jó étvágyat hozzá.

Vagyis japánul:

Itadamikaszu!

 

Megjelent a Bárka 2019/5-ös számában.


Főoldal

2019. október 30.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Szerkesztőségi információDarvasi László és a Magyar sellő BékéscsabánKonferenciával emlékeznek Oláh Jánosra a PIM-benBodor Ádám és Czakó Gábor részesült a Nemzet Művésze díjban
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Szálinger Balázs: A siriusiakHodossy Gyula verseiLackfi János: A húsvirág zsoltáraSzékely Csaba Ady Endre-paródiái
Prózák
Tóth László: A fiatalember csúcsformábanDragomán György: Vulkánvizes lágytojásZombimedvék támadtak a migráns selyemfiúkraTemesi Ferenc: Méretségi vizsla
Kritikák
RendszerújraHideg bűnök - Székely Csaba: IdegenekA tömeg- és a bolytársadalom veszélyeiLevelek a magyar hétköznapokról
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA