Prózák

"Nagy szellem az, aki mindenre képes, kivéve, hogy maga keresse meg a betevőt" (részletek a friss Babérkoszorú díjas szerző A 48-56-os zongora című regényéből)

"Kapcsold be a tévét, és garantálom, az egyik csatornán pont egy ugyanolyan jelenetet fogsz elcsípni, a pasi fűzi a nőt a bárpultnál... na, ez történt" (a budapesti szerző Kímélet című műve)

"Úgy éreztem, mintha egy másik, a megszokottal párhuzamosan létező világba cseppentem volna, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy a kettő közül melyik az igazi"

„Annak, aki tiszta szívvel figyel, érez és érdeklődik, végül is mindegy, hogy ő szerelmes vagy belé szerelmes valaki" (az Omlás című novella)

"Érdekes, az emberek mindenképpen mások közé akarnak tartozni, jó, te nem akartál, de létezik ez a görcs általában mégiscsak, biztos észrevetted, általános jelenség, olyan, mint hogy magaslatra vágyik...

"Nem tudom, miért, de közelebb érzem magamhoz a fenyveseket a lombhullató erdőknél, noha az utóbbiak inkább bővelkednek állatokban és növényekben"

"Az idő mintha egyetlen tömböt alkotna, amely megszűnt képlékenynek lenni, nem nyújtható kronologikussá, és ettől mintha a bennrekedt történetek folyton körbejárnának, mint az óramutatók"

"De történt néhány szokatlan esemény bent is. (...) Azzal kezdődött, hogy május legelejétől hirtelen megszaporodtak a szakállas katonák." (részlet A másik országból)

"Mintha kitervelték volna, szervezetten, bármilyen előzetes jel nélkül rontottak neki. A pálcát markoló kéz jóformán még a levegőbe sem emelkedett, máris elejtette fegyverét a köréje záruló fogak...

"Kicsinek tűnt, kisebbnek, mint valójában, pedig nagykabátban sem nyomott többet negyven kilónál. Az anyja mondta is neki mindig, egyé kicsim, csupa csont vagy, meg tudnám számolni a bordáidat"