Papírhajó - Primér/Primőr

 any__k_napja_m__k.jpg

Berényi Klára

Kölyke ha hat van...

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               fő vágya egy izmos centrifuga,

               megsimogatja, becézi Jenőnek,

               ha ránctalan, száraz a tiszta ruha.

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               már rég  kikacagja azt, ki vasal,

               porcicák nőnek, és pókicák szőnek,

               de nem veszi észre, csak ha hasal.

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               szintidő két perc a zuhany alatt,

               verset is mond apró bejövőnek,

               s törli le arcát, mert adta maszat.

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               csak főz, tereget, és budit pucol,

               nem talál helyet kabátnak, cipőnek,

               de magasról tesz rá, s nem cirkuszol.

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               hatra már hatvan az életkora,

               felszív, ha törnek, felvesz, ha bőgnek,

               a kégli romokban, és ő is tropa.

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               a gyermekeit rég nem neveli,

               végén úgyis a fejére nőnek,

               a hiszti az hiszti, bárhogy kezeli.

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               Párizs már nem lesz néki Bakony,

               testek nedvei rajt` elidőznek,

               babanyál, anyatej, könny és takony.

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               egy versben jól kirinyálja magát,

               hányja a rímet bútemetőnek,

               és újult erővel mos le kakát.

 

               Kölyke ha hat van egy negyvenes nőnek,

               kíméli a nyúlós, azúr idő,

               élvezi ízét gyér pihenőnek,

               és sejti, milyen piszok mázlista ő.

 

 

Fortuna lánya

Kormos István Dárius fia című versére

 

               Hordtam gyönggyel

               kivarrt szoknyát,

               nem is szoknyát:

               patak fodrát,

               száz forintot

               adtam érte,

               pataktündér

               kölcsönkérte.

 

               Licitáltam

               pántlikára:

               ezüstszínű

               holdsugárra,

               ezer pénzért

               lett az enyém,

               most is fénylik

               lányom fején.

 

               Aranyláncom

               Duna mélyén,

               jó helyen van,

               minek kérném.

               Mért ugranék

               a Dunának,

               lánya valék

               Fortunának.


 

Főoldal

 

2024. május 05.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszisAcsai Roland verseiGál Ferenc verseiFarkas Wellmann Éva: Magad lehetsz
Oberczián Géza: EgyedülOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png