Papírhajó - Primér/Primőr

KL_-_Slipknot__fot__.jpg 

 

Kiss László 

 

Kispecások kézikönyve

 

Sügér

 

               Matyi, Jázmin,

               Feca, Terka,

               köszönt titeket a Perca.

               Perca, bizony, nem viccelek:

               Ameiurus nebulosus

               meg Abramis brama –

               ezek, úgymond, latin nevek.

               Mit is mondjak?

               Hát, ja.

 

               Na, de hagyjuk mostan ezt,

               elvégre

               megint elkövetkezett

               a hétvége.

               Hol a peca? Itt a peca!

               Kint vagy a vízparton.

               Elszántságod, pecavágyad

               tiszteletben tartom.

 

               De még inkább tisztelem a

               gyorsaságot, az erőt:

               őseim is rablóhalak

               módján éltek azelőtt.

 

               Én is az efféle ősi

               ösztönökre hallgatok,

               sávozásos, érdes testű

               ragadozóhal vagyok.

 

               Akinek a szája nagy.

               Étvágya nem kevésbé.

 

               Hátam tüskés, úszóm piros:

               nem dicsérhetsz eléggé!

 

               Jöhet csontkukac, halszelet

               és gilisztafüzér.

 

               Perca néven búcsúzik most

               tőletek a sügér.

 

 

Küsz

 

               Hivatalos nevem küsz,

               valamiért mégis

 

               snecinek fogsz nevezni.

               Kicsi vagyok én is.

 

               A partszél a játszóterem,

               a nyílt víz a nagyoké.

 

               Ragadozóeledelnek

               lenni nagyon nem oké.

 

 

Süllő

 

               Márpedig a fő kajám a sneci,

               ha felém tart, odacsapok neki.

 

               Bokrok alján lesben állok,

               helyesebben lebegek,

               a mély vizű fedezékből

               vadászom a keszeget.

               (Vagy ha vannak: sneciket.)

 

               Sötét a mély, közel s távol:

               tompa színek, félhomály,

               félelemtől reszket minden

               kishal, hogyha erre jár.

 

               A tüskéim meredeznek,

               fehér szemem villog,

               a csukával ellentétben

               rajtam még sincs billog.

 

               Alig szálkás

               húsom finom,

               jó a süllős

               eszem-iszom.

 

               Büszkeségem marha nagy:

               fenségesnek tartanak.

 

 

Naphal

 

               Hiába a szépséges név,

               hiába a pompa,

               ha a naphal

               (ez volnék én)

               természete ronda.

 

               Hiába az aranysárga

               színeket felvonultató

               habitus,

               hogyha a viselkedésem

               egyenesen vérlázító,

               tragikus.

 

               Elpusztítok csomó mindent,

               hely sincs, hogy soroljam mindet,

               ikrák, egyéb apró dolgok,

               egyben benyelem a horgod.

               Akkor aztán nézhetsz!

 

               Nézek én is:

               szép hecc…

 

               Jobb nekem a vízben lennem!

 

               Kössünk alkut: hagyjál békén,

               és csak gyönyörködjél bennem.

 


 Főoldal

2024. március 05.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Történetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárjaLázadó keresztesek eltérő fénytörésben
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Debreczeny György verseiBorsodi L. László verseiOláh András verseiVörös István versei
Kiss László: A Fried-szobaBerka Attila: GyereksírásNagy Koppány Zsolt: PlázakandúrFarkas Arnold Levente: A bölcsőringató
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png