Papírhajó - Primér/Primőr

 

Fecske_m__ret.jpg

 

Fecske Csaba

 

Nagyapa

 

               Az én nagyapám egy kedves öregúr
               az ismerősök szerint, az idegeneknek
               mosolygós bácsi, nekem a legkedvesebb nagyapa.
               A haja ősz, mert szerinte így jár minden öreg, aki sokáig marad.
               Szeme kék, szemüveg nélkül, amit én szoktam
               megkeresni és megtisztogatni. Most már
               tisztán látom a zavaros jövőt, mondja, és egy szelíd
               őszibarackot nyom a kobakomra. Nagyapa nagyon
               szeret mesélni, szívesen hallgatom, mert
               érdekes, amit mesél. Ez a mese csak nekem szól, azért is
               olyan érdekes. Meg tudja magyarázni az érthetetlen dolgokat,
               anyáéknak is a véletlenül besikerült rosszabb jegyeimet,
               tudomásukra hozza, ettől még nem dől össze a világ, és anyáék belátják,
               hogy igazat mondott. Nagyapa sose hazudik, és nem mond
               butaságokat. Nagyapa az apa édesapja. Apa szerint apának is jó volt.
               Ilyen nagyapa kéne minden gyereknek, és boldog lenne a világ.

 

Az Óperenciás-tenger

 

               Amikor az Óperenciás-tengert kerestem
               a térképen, apa megkérdezte,
               hát te nem tudod, hogy az
               csak a mesében létezik?
               Nem tudtam, de most már tudom,
               és szomorú vagyok, mint amikor
               kiderült, hogy a Jézuskát is csak a
               felnőttek találták ki. Ilyen az élet, mondják,
               ha csalódás ér, mint most is.
               Alig várom már, hogy felnőtt legyek,
               csupa öröm és vígság az életem.


A felnőttek szerint

 

               Azt mondják a felnőttek, ha majd nagy leszek,
               újra gyerek szeretnék lenni.
               Még mit nem! Én nem akarok többé
               gyerek volni, amikor már csak
               én parancsolok nekem, az
               égvilágon senki más, és nem csak
               egy gombóc fagyit lehet, amennyit bírok.
               Spenótról, paradicsomos káposztáról többé
               hallani sem akarok!
               A felnőttek szerint gyereknek lenni jó.
               Csak ezért szeretnék felnőtt lenni.

 


 Főoldal

2024. február 27.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Magad lehetszHáy János: TermoszBíró József verseiKürti László versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png