Papírhajó - Primér/Primőr

K__roly_Fellinger.jpg

 

Fellinger Károly

 

Csillagok

 

               Nagyapa azt mondja, 

               amikor először látta meg nagyanyát,

               szemében egy földön kívüli,

               a Napnál fényesebb, 

               káprázatos

               csillag ragyogott.

 

               Ám amióta elvette feleségül,

               az a csillag nappal, 

               de éjjel is láthatatlan,

               még csak nem is pislákol.

 

               Nagyi erre 

               kidülledt szemekkel

               válaszol nagyapának:

               – Pedig tudhatnád,

               hogy a csillagok akkor is

               ragyognak,

               ha nem látjuk őket.

 

Szálka

 

               Nagypapának gyalulás, 

               fafaragás közben

               szálka ment a tenyerébe.

               Nagyanya elővett egy tűt,

               hogy a szálkát kiszedje vele,

               amitől nagyapa falfehér lett,

               alig kapott levegőt.

               Nekem meg végig kellett néznem,

               hogyan szenved szegény.

               – Nagyon fáj? –

               kérdeztem tőle együttérzően.

               – Csak ahogy a borosüvegnek fájhat,

               ha nagyapád a dugóhúzóval

               kihúzza belőle a dugót,

               hogy felönthessen a garatra –

               felelte bölcsen a nagyanyám.

 

Fotók

 

               A szekrényben, a ruhák mögött

               ráakadtam anyu

               alapiskolás osztályképeire.

               Nagyon meglepődtem,

               mivel mindegyik képről

               hiányzik,

               kivágta magát egy ollóval.

 

               No, most végre átláthatok rajta,

               gondoltam elégedetten.

 

               Ám hogy miért őrizte meg a képeket,

               az még nekem is talány.

 

               Talán mert igaz, hogy a fotókról

               eltüntette magát, 

               az üres helye azért ott maradt,

               kézzelfoghatóan.

 

Varázsköpeny

 

               Apu meséli, hogy volt neki 

               egy varázsköpenye,

               ha magára vette,

               kívánhatott az óriástól valamit,

               amit az egy ujjcsettintésre

               teljesített.

 

               Egyszer, amikor piknikezni

               volt anyuval a hegyekben,

               meg szerette volna mutatni neki

               a tudományát.

               Varázsköpenybe bújva

               azt kérte az óriástól, 

               tolja hátrébb a hegyeket.

               Az óriás azt válaszolta, rendben, 

               de mutassa meg, hova. 

               Így elindultak, apa kiválasztotta

               a helyet, amit a levetett

               varázsköpennyel jelölt meg.

 

               Ma végre kiderült,

               hová is tűnt

               az a varázsköpeny.

               Azt mondja apa,

               az óriás véletlenül

               tovább tolta a hegyeket,

               és a köpeny

               az egyik hegy alá került.

               Az óriás viszont

               csak egy kívánságot 

               volt hajlandó teljesíteni,

               nem úgy, mint a mesékben

               az aranyhalak.

 

               Ám mivel nagyovis vagyok,

               nem lehet engem 

               az orromnál fogva vezetni.

               Ez mesebeszéd!

 

               Anyu a varázsköpenyt

               előtte elvehette onnan.

               Ez biztos.

 

               Mert tegnap megint

               egy új selyemblúzt vett magának.

               Mikor hazahozta,

               apa feldühödött:

               – Na ebből elég! A kártyámon

               már a rezsire sincs pénz,

               miből vetted?

 

               De anyu csak mosolygott:

               – Varázsoltam.

 


 

Főoldal

2024. január 09.
Elek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Ajlik Csenge verseiLövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png