Papírhajó - Primér/Primőr

 gyoengyvirag_c6660ca218.jpg

 

Ferencz Anna-Kata

Anyadal

 

               Tíz napra a kakaófa alá költözött,

               nézte a babot, és fülelt.

               Te meghallanád, mit mond,

               aki nem tud beszélni?

 

               Kilenc hónapig hordj, anya,

               ékszerek helyett.

               Hejehuja, héjrá,

               apa, tesó, nagyik,

               velem zenéljenek.

 

               Fölkelt, teremteni kezdett,

               valahogy így lettünk mi mind.

               És tejéből, figyelméből lett

               ágyunk mellé örök haboskakaó.

 

               Anyám, fonja be életed

               az öröm, mint kalácsot!

               Hejehuja, héjrá,

               hogy gyermeked

               dalára tanítod a világot.

 

Mille Zsigmond

Édesanyám, édesanyám...

 

                                               Anyák napjára

 

               Kisfiu baktat tarka mezőben,

               Mondd, hova tart,

               Mondd, hova tart?

               Fürge madárhad röppen előtte,

               Arra riad,

               Arra riad.

               Zsebben a két kéz, hűvös a reggel,

               Lesz melegebb,

               Lesz melegebb!

               Ott jön a Nap már nagy szerelemmel,

               Szép kereken,

               Szép kereken!

               Mozdul az apró, kék gumicsizma,

               Cuppan a sár,

               Cuppan a sár,

               Orgonafák közt lép ki a síkra,

               Végre megáll,

               Végre megáll.

               Roppan a zöld ág, csöppen a vízcsepp,

               Mint a zuhany,

               Mint a zuhany,

               Nagy csokor, édes, illatos, így lesz

               Percek alatt,

               Percek alatt.

               „Áldjon az Ég, légy boldog örökké!” –

               Suttog a száj,

               Suttog a száj.

               S fordul a gyermek, s zengi a csönd még:

               „Édesanyám,

               Édesanyám...”

 

Murányi Zita

Felelés

 

               Felelés közben egy zsepibe szoktam

               kapaszkodni, és összekoccan a fogam.

               Máskor nem szoktam félni,

               csak ha rám kiabál a szomszéd néni.

 

               Felelés közben is mindig anyára

               szoktam gondolni, én vagyok a lánya.

               Ha véletlenül adnak egy karót,

               összeszid, este már nem kapok kakaót.

 

               Ha ötösöm lesz, nem okoz gondot,

               azt szeretem, ha anya is boldog.

               Csak ne húzzam el a fejemet, hagyjam,

               megdicsér, és megpuszilja a hajam.

 

               Azt szeretem, ha ő is szeret,

               szemei keskeny kőrisfalevelek,

               és ha megszoríthatom a kezét,

               tenyerében érzem a finom falevélerezést.

 

Fecske Csaba

Az én édesanyám

 

                  Az édesanyámnak

                  nagyon sok a dolga,

                  őszi éjszakán a

                  holdat szidolozza.

 

                  Mint rég a dunnáit,

                  a felhőket rázza,

                  hol eső, hol hó hull

                  alá a világra.

 

                  Az én édesanyám

                  nem e földet lakja,

                  szeretett kisfia

                  többé nem láthatja.


 

Főoldal

 

2023. május 06.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png