Papírhajó - Primér/Primőr

Fecske_m__ret.jpg

 

Fecske Csaba

A tehén meg én

(szelfi)

 

               A képen

               éppen

               egy tehén

               látható, meg én

               a réten,

               valamikor régen.

               Amelyik nem a tehén,

               az vagyok én,

               kicsikét hiú,

               vézna kisfiú,

               a szeme kék

               mint az ég,

               füle nem zöld ugyan,

               mint a fű,

               mégis zöldfülű.

               A tehén,

               másképpen marha,

               tarka,

               elöl a szarva,

               hátul a farka

               van.

               Megfelelő

               zöld a legelő,

               jól érzi magát

               a rajta legelő.

               Ráérősen, komótosan

               legel,

               minek sietne, a fű sose fogy el,

               csak az én türelmem:

               Hol a tej,

               tehén,

               felelj!

 

Lábatlan cipő

 

               Világgá ment a cipő,

               hogy szert tegyen egy lábra,

               elvégre ezért jött világra.

               Hagyott csapot, papot, kaptafát,

               kicsinosította magát,

               csakúgy fénylett a bőre,

               mutatós lábbeli lett belőle.

               Ment, mendegélt csak egyre,

               a szíve tele vággyal,

               hogy találkozna végre lábbal,

               mindegy bütykös vagy lúdtalpas,

               csak láb legyen, bele való.

               De szegény hiába lábal,

               nem volt szerencséje lábbal,

               végül meghasonlott magával:

               levált a talpa, kibomlott a fűzője,

               fölösleges holmi lett belőle,

               hever csak az út szélére vetve…

               Lábak, ti büdösek, ti bütykösek,

               tudjátok meg: rátok való,

               belevaló cipő volt,

               legyetek miatta könnyesek

               ti hűtlen vaksi tyúkszemek!

 

Furcsaság

 

               Ej, mi a kő, tyúkanyó kend,

               újabban már kukorékol?

               Hiszen sötét éjszaka van,

               vígan vigyorog a vén hold.

 

               Messze még a szőke reggel,

               korán szólalt meg a vekker.

               Mondja, maga megbolondult,

               esze visszájára fordult?

 

               És a kakas mit szól hozzá,

               hogy a hangját utánozza?

               Ezentúl tán ő fog tojni,

               hogy tréfáját viszonozza?

 

Vízi dal

 

               Sopánkodik a sügér,

               hogy a víz csak hasig ér.

               Hasig ér, hasig ér,

               így messzire sose ér.

 

               Panaszkodik a viza,

               a halpénz nem deviza.

               Van halpénz, de biz’ a

               koldusszegény a viza.

 

               Azt mondja a vízipók,

               nem vállalok rizikót.

               Rizikót, rizikót,

               nem vagyok én vízigót.


 

Főoldal

 

2021. április 09.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Illyés Gyula és a magyar halloweenA Nagyszalonta-Doboz sertéstengely, avagy a makkoltatás, ami összeköt
Bék Timur versei Gál János: Kísérletezés, Költő Imre újabb szenvedéseiFalusi Márton: Dal, ellendalKiss Judit Ágnes humoros versei
Fehér Béla: Közösségi hálóGömöri György: Harmadik karantén-naplóLantos László Triceps: Jézus fiaOravecz Imre: Alkonynapló
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA