Papírhajó - Primér/Primőr

 Rad__reg__r.jpg

 

Kiss László

 

Mese a kisegérről, aki fölkerekedett

(Hanka-dal)

 

Volt egyszer egy

messzi-messzi

nagyvárosban élő riadt,

radírszürke kisegér,

kinek kedve

s önbizalma

nem volt nagy

csak egérnyi,

ezért egyszer arra gondolt,

Milánóban élni néki

inkább rossz,

mint megéri.

 

Fogta magát,

mert hát magán

kívül nagyon

nem volt mit fogni neki,

s egy szép napon

kifigyelte,

hogy a távolsági járat

mely irányba viheti.

Látta, hogy jön,

és aztán megy,

el és távol,

té s tova,

szóval nyomban

arra gondolt,

kis időre

ez a nagy busz

lesz majd az új otthona.

 

Így is történt,

buszra szállt

a radírszürke kisegér,

úgy utazott,

izgatottan,

mint aki épp

hazatér.

 

Haza ám!

De hol az otthon?

Pityergett

már órák óta

az érzékeny kisegér,

mígnem aztán

nagyot szisszent

mind a három

ajtó, melyek

azt susogták:

„ne légy gyönge,

egér pajti,

se sajtsápadt,

se félős, és

se gyáva, se tohonya,

inkább lessed,

itt az új hon,

legyen neve:

Bologna!”

 

Köménymagot

kakilt szegény,

úgy megijedt,

hiszen ilyet,

ki hallott már,

hogy egy ajtó beszéljen,

hát még ha

három is mondja,

a mindenit,

elég durva,

elszáll minden

tőle, jesszus,

önbizalom, lámpaláz,

cickány, egér

legyen talpán,

aki ettől nem

paráz.

 

De azért csak

nekibuzdult,

és ahogy ki-

dugta orrát,

mit nem lát:

az bizony egy

torony ott!

Abban élhet

évek óta

a bizonyos

mesebeli

szegény templom

egere.

(Akire most

nem kíváncsi,

bocs érte,

a fene se.)

 

Le is pattant,

körbenézett,

elámult, hogy

ez a város

mily csodás.

De csak attól,

ami most jön,

lesz majd tök

nagy ámulás.

 

Merthogy

szembe

éppen

Hanka

jött, és ez

mindent lebírt,

és tavasz lett,

és olvadás,

és amerre

a szem ellát,

virág nyílt.

 

Virág nyílt,

és fák rügyeztek,

patak danolt,

nap sütött.

Az egérke

arra gondolt,

az összes baj

szertefoszlott,

nincs többé nyűg

és para:

hogyha máskor

útnak indul,

ide érkezik

haza.

 

Azóta álmodik

sokszor

szivárványost,

meseszépet,

hol van már a régi bú!

Színes radír

lett az élet,

sírig tartó

randevú.

 


 

Főoldal

2019. június 24.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái
Versek
Szálinger Balázs: Lispeszentadorján, prémium eseményekSzondy György verseiMohácsi Balázs verseiSzilágyi András versei
Prózák
Kései házasságHaász János: Apa csak egy voltCsabai László: HármanPapírváros-szilánkok
Kritikák
Túl a teljességen - a 361°-rólNyelvek, világok, határok - Tóth László Wittgenstein szóvivőjérőlAz árulás testi kényszereRóni a kilométerek mondatait
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA