Papírhajó - Primér/Primőr

 kozmikus_kemence__B__di_Kati_ii__ja_.jpg

 

Várfalvy Emőke

A kozmikus kemence

 

Atyaisten napok óta rosszkedvű volt. Csak tengett-lengett a mindenségben, de valahogy nem jött az ihlet.

Vannak ilyen napok. Pláne, ha az ihletről van szó, ami nem foglalkozik vele, hogy isten vagy ember az, aki nagyon várja.

– Ne aggódj, kedvesem, mindannyian tudjuk, hogy te vagy a legjobb teremtő – nyugtatta Anyaisten, és egy bögre forró csokoládét tett le a konyhaasztalra.

– Na, hiszen… – morgott Atyaisten, majd lassan elkezdte kortyolni a bögre tartalmát. – Milyen teremtő az olyan, aki már a legeslegelején elakad?

– Ugyan már – kezdte biztató hangon Anyaisten, és megtörölte a köténye szélében a kezét –, hiszen a világosság káprázatos. És csodás neveket találtál ki hozzá, mi is volt?

– Nappal és éjszaka.

– Na látod! És ott van a víz meg az a másik kék dolog…

– Az égboltra meg a tengerre gondolsz?

– Igen, drágám, azokra. Igazán gyönyörűek. Főleg a tenger hangja tetszik, ahogy megtörik azon a barna kupacon.

– A szárazföldön – élénkült fel Atyaisten. – Ugye, hogy az jó ötlet volt? Az a kis csavar. Nekem is nagyon tetszik! A világ végéig el tudnám hallgatni.

– Valóban nagyon jól sikerült. Ahogy azok a kecses, illatos dolgok is, amikkel a szárazföldet dekoráltad. Jaj, drágám, annyira büszke vagyok az aprólékosságodra. Nekem sosem lett volna türelmem ehhez a sok kis aprósághoz! És a színek meg az a sok színes kis illatos valami!

– A virágokat neked teremtettem. Örülök, hogy tetszenek! Gondoltam arra is, hogy esetleg repkedhetnének, vagy adhatnának ki valami hangot, de az olyan giccsesnek tűnt. Én meg olyan természetesre szeretném. Harmonikusra, tudod.

– Persze, drágám, már most is nagyon szép.

– De még nincs kész.

– Ha te mondod.

– Valami még hiányzik. A szárazföld egész jó, de a tenger és az ég... Hű, mi ez az illat?

– Ja, ez? Azt hiszem, megsültek a kekszek.

– És kaphatok belőlük?

– Neked sütöttem! Új recept. Remélem, ízleni fog.

Anyaisten odalépett a kozmikus kemencéhez, és egy ügyes mozdulattal kihúzta a tepsit, amin ott aranylott egy tucatnyi ropogós, vanília illatú csillag.

Atyaisten nem várta meg, míg kihűlnek, azon melegében majszolta egyiket a másik után.

– Ízlik? – kérdezte várakozásteli hangon Anyaisten.

– Mennyei – válaszolta szórakozottan Atyaisten, majd, ahogy lenyelte a falatot, és a következő kekszért nyúlt, hirtelen széles vigyorra húzódott a szája. – Tudnál még ilyet sütni?

– Hát persze, kedvesem, mennyit szeretnél?

– Szerintem pár millió elég lesz – válaszolt Atyaisten, aki a maradék kekszekkel a kezében hatalmas lendülettel indult neki, hogy befejezze legújabb művét: a Földet.

 

(Az illusztráció Bódi Kata munkája.)


 

Főoldal 

2018. december 22.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA