Papírhajó - Primér/Primőr


 Bombitz_B__lint.jpg


Bombitz Bálint

 

2

 

Végre! Ma megkaptam Mamától a zsebpénzemet! Végre! Most elhívhatom egy randira. Talán eljön velem. Mit lehet ennyi pénzből csinálni?

El sem hiszem, de elhívott egy randira. Már azt hittem, nem is érdeklem. Hát, meglátjuk, milyen lesz.

 

Mehetnénk, mondjuk a parkba. Az ingyen van. Moziba vagy vidámparkba is talán. Inkább mozi. Az romantikusabb. Pontosan tudom, milyen filmeket szeret, és szerencsére van is olyan műsoron.

Szeretem a mozit, és pont olyan filmet nézünk meg, amit amúgy is megnéztem volna. A parkban sétálás nem biztos, hogy a legjobb ötlet mozi után, olyan későn, de csak hazajutok valahogy.

 

A vetítés hatkor kezdődik, az Eredetre veszek jegyet, ezt a filmet én is szívesen megnézném még egyszer. Kicsit késésben vagyok a busz miatt, szerencsére szólt, hogy Ő is késni fog egy picit. Veszek egy menüt, és beülök a vetítőterembe. Közvetlenül mellém ül. Tudom, hogy a jegy miatt lehetetlen, hogy ne mellém üljön, de akkor is, annyira örülök!

Arról volt szó fél hatra ott vagyunk, hogy mindent elintézhessünk kényelmesen. Persze az ellenőrnek pont az én jegyembe kellett belekötnie. Még jó, hogy a film csak egészkor kezdődik. Az Eredet. Láttam már, viszont az egyik kedvencem. Miközben szaladok a mozi felé, a filmen gondolkozom. Éppen időben érek oda, veszek egy menüt. Közvetlenül mellé ülök, elég gáz lett volna, ha nem.

 

A film tökéletes volt, mint mindig. Happy end, a főhős problémája is megoldódik, és mégis elgondolkodtató. Nagyon szeretem. Úgy veszem észre, Ő is élvezte. Csak igazam volt.

Túl sokszor láttam ezt a filmet, de még mindig lenyűgöz. Úgy látszik Őt is.

 

Egy kávé nagyon jól esne, pont maradt rá pénzem. Tudok egy jó helyet, és még a parkhoz is közel van. Odafele a filmről beszélgetünk, olyasmiket, hogy akik meghallják, csak úgy néznek utánunk. Biztos szép pár vagyunk.

Szeretem a kávét. A helyet is ismerem, ahova megyünk. Ötletelek a filmmel kapcsolatban, elsütök pár poént, furán kellemes Vele beszélgetni. Csak úgy néznek utánunk. Biztos szép pár vagyunk.

 

Mikor odaérünk, veszek egy kávét. Leülök. Hirtelen minden gondolat eltűnik a fejemből. Beszélgetni szeretnék még, de mit gondolnak az emberek? Azt hiszik, együtt vagyunk. Igen kellemetlen, csak a kávémat bámulom. Biztos hülye arcot vágok. Össze kéne szednem magam.

A kávé zamatos és friss. De valamiért nem beszélgetünk. Spontán elment tőlem a kedve? Pedig már kezdtem megkedvelni. Bár megszólalna. Mintha szégyellne. Érzem, hogy elpirulok.

 

Inkább menjünk a parkba. Vöröslő fejjel kiviharzok a kávézóból. Mit művelek? Túlságosan izgulok. Ő is jött velem. Biztos megsértettem. Francba!

Kirohan a kávézóból, én meg egyből utána. Dühből. Szánalomból. Ki tudja. Mire kiérek, a düh elpárolog. Csak a szánalom maradt. Szegény. Biztos csak nagyon izgul. Felajánlom, hogy menjünk el a parkba.

 

Azt mondja, menjünk el a parkba. Most nem tudom, hogy szarkasztikusan mondja ezt, vagy sem. Egy pillanatig gondolkozom. Sötét van már. Túl későn fogok hazaérni.

Mintha nem akarna jönni. Szabadkozik, hogy haza kell mennie. De hát nekem is! Megpróbálom meggyőzni.

 

Megpróbál rábeszélni, hogy menjek el vele a parkba. Igazán kellemetlen. De nekem nincs kedvem már, csak haza szeretnék menni. Nem enged, és szinte már veszekedünk. Az éles szócserére néhány bámészkodó gyűlik körém. Dühös vagyok, szinte észre sem veszem őket.

Látom, hogy nem tudom meggyőzni. Nem fog jönni. Megfogom a kezét, és megmondom neki, hogy szeretem.

 

Megfogja a kezem. És nem mond semmit. Én is elnémulok. Azt mondja, szeret. A tömeg körülöttünk röhögésben tör ki. Páran aprópénzt dobálnak a lábamhoz, mintha valami cirkuszi előadás lenne. Most nagyon szívesen eltűnnék.

Áll némán. A tömeg röhög. Mindjárt elsírom magam szégyenemben.

 

Hazaszaladok, otthagyok mindent, Őt is. Könnyező szemmel futok el. Mit csinálok?

Hazaszaladok, otthagyok mindent, Őt is. Könnyező szemmel futok el. Mit csinálok én?

 

Mama otthon megfüröszt, és ágyba bújtat. Ilyen idősen nem kéne, de látja, hogy nem vagyok túl jól.

Mama otthon megfüröszt, és ágyba bújtat. Ilyen idősen nem kéne, de látja, hogy nem vagyok túl jól.

 

Itt van mellettem, és bocsánatot kér. Én is bocsánatot kérek. Igazán rosszul bántam vele.

Itt van mellettem, és bocsánatot kér. Én is bocsánatot kérek. Igazán kellemetlen helyzetbe hoztam.

 

Megfogom a kezét, és jó éjszakát kívánok.

Megfogom a kezét, és jó éjszakát kívánok.

 


 Főoldal

2018. december 13.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Temesi Ferenc BékéscsabánSzálinger Balázs képviseli Magyarországot a költészet világnapján RómábanIrodalmi díjak a nemzeti ünnep alkalmábólJön a XIII. Deszka Fesztivál
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Halmai Tamás: Az egypartú folyóPál Dániel Levente bájolóiMogyorósi László versei Zuglischer Manó szerelmes
Prózák
Géczi János: Utalólapok Jassó Judit: OmlásNagy-Laczkó Balázs: A mocsárbanKiss Judit Ágnes: Feketemagyar
Kritikák
Fülszöveg, két szólamra„Én a verstől menekülök” – avagy miért nem sikerülhet ez mégsemAz érthetőség határán - Dezső Kata kötetérőlA balladák vége - Muszka Sándor: Szégyen
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA