Papírhajó - Primér/Primőr

 

 pollagh_meret.jpg

 

Pollágh Péter

 

Kiszagolt kislány

 

 Volt egy kislány, kit kutyája szívesen szagolt. Szimatolta, kutyázott vele, napestig ugratta. Addig-addig szipókázta, mígnem kiszívta az illatát. Szagának összes kisszobáját, útvesztőjét, ládikáját.

A kislány elgurult az erdőbe, a nyalókacsíkos sorompón túlra, hol járni sem mer sok szájember. Itt leltek rá a medvék. A barlanglakó, kuckós brummogók. A lusta tapsolók, a mancsos lányrablók. Felségterületükre, Medveföldre tévedt: a Főföldre, az Ősföldre. Azonosítás nélkül tilos a belépés!

Körbevették őt a medvenépek, asszonyságok, emberségek: többek is, mint szépek. Szagolták volna, na de itt keveredtek a gondba. A kislánynak nem volt szaga. De semmi, így ahogy mondom. Láthatatlan volt. Egy illatárva. A Piszi is hiszi! Komolyan. Valami pimasz biztos kiporszívózta! Egy olyan, amelyiknek hiper a porszívója!

Töprengtek a medvenépek, kerekdeden nevetgéltek. Összedugták fejüket, a kerek fergetegeket. Szag nélkül mit tegyenek?

A medvetanács végül döntött: várják meg, míg visszatér a kislány szaga, akkor majd azonosítják. Addig leültették, úgy ahogy volt, illattalan. Mellé meg lehuppant hat medve, hat farönkre, körbe. Fűszert szórtak a sárga tűzbe: füstbárányokkal vették maguk körbe.

Ez a lekókadó, kirabolt leányzó lógatta a lábát, meg az orrát, lefelé konyult a szája, görbe csík lett csupán: mert micsoda dolog, hogy ez az eb elvitte, mi neki ilyen kedves? Miért vitte? Hova vitte? Mind megette? Elcsencselte? Most ki mondja meg, ki ő?

Várakozás közben a medvék is megéheztek, korgott a sok gömbhas. Elővették a tartalékot, a piros zsákmányt, a málnamálhát, megbontották és eszegették. Adtak a lánykának is, megkínálták, mert szomorú volt, lekonyult a két copfja is. Kántálni kezdtek: Irgum-burgum, hol a szagod? Megdobunk egy málnával, ha akarod!

Majd nagy soká csaholás csörömpölt át a piros szájú társaságon, a málnabandán. Szaladt feléjük kutya úr! Előtte görgött, gurult a kilopott illat, az alaktalan lopadék, a láthatatlan lókötő. Az eb fújta ki orrán, két gigászi orrlikán! Mit neki egy hurrikán! A szökevény-szag, a Szöszi visszatért. Körbeért a remény. 


 Főoldal

2018. június 12.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png