Molnár Krisztina Rita
(vers-játékok egy Tóth Árpád és egy Ady Endre vershez)
A lila nyakkendő dala az akáchoz
Üde, zöld kontyodban szalag lehetnék,
hogy ne hullj a porba, mint foszló emlék.
Egy leveledet se tépázza az ősz!
Virágod, illatod ne lopja a csősz!
Kis rőzse dalok
Tűzre tettek, ropog minden csontom.
Mint nyári csillag, lehull életem.
Mielőtt pernyévé zsugorodom,
felizzom fényesen.
Voltam zöld rügy, voltam zsenge hajtás.
Jaj, nem hittem volna ág-koromban,
hogy mint a füst, az idő elszitál.
S nem vagyok. Korom van.
*
Pók-bók
Mondja, Uram, ön miért lóg?
Ja! Hogy Ön a keresztes pók?
Pókhálói igen jók!
Ne higgye, hogy üres bók,
most, hogy ideköltözött,
se legyek, se bögölyök!
Január
Olvad a városban a hó,
és az utcákon jeges víz,
jaj, hogy keljek át, hahó, hahó,
Istenem, kérlek, most segíts!
Jól átázott a harisnyám,
és jaj, a csizmámból mi lett…!
Mennyi lucskos ember az utcán…
sehol nincs egy száraz sziget.
Telefonom kijelzőjén
török betűk – ez hogy lehet?
Biztosan álom… Szálán-szőrén
a betűkészlet elveszett…!
Most egy portásfülke mélyén,
hősugárzó előtt ülök.
A portás földöntúli élmény,
mesél, szédít. Mákony, bürök.
Érjen véget már ez a nap,
száradjon fel a jég, a víz!
A locs-pocs lábikrámba harap.
Kedves tavasz, jöjj már, segíts!