Papírhajó - Primér/Primőr

Fellinger_K__roly_m__ret.jpg

 

Fellinger Károly 

Félig

 

               Apa megígérte a kistesómnak,

               hogy legalább egy órát játszik vele,

               nem úgy, mint én,

               de húsz perc sem telt el,

               amikor telefonon hívta a főnöke, Zsuzsa néni.

               Apa erre nyakkendőt kötött,

               felhúzta a nyúlcipőjét,

               amit előtte beletörölt a nadrágja szárába,

               ahogy én is csinálom,

               amikor a nagyihoz megyünk látogatóba.

               Vagyis apa egy perc alatt eltűnt.

               Este aztán arra kérte a kistesómat,

               bocsásson meg neki,

               de Lali duzzogott,

               hogy csak félig

               bocsát meg, és ez még több is,

               mint amit apa megérdemel.

 

 

Átlát rajtam

 

               A nagyi azzal dicsekszik,

               hogy átlát rajtam,

               mint a szobánkban az ablaküvegen.

               Hiába,

               tudja, hogy szeretek lódítani.

               Én meg azt mondom neki,

               elhiszem, nagyi,

               pedig az ablakban nincs is üveg,

               a múltkor véletlenül kitörtem

               focizás közben,

               az apu meg nem tudja,

               hol lakik az üveges bácsi.

 

 

Mondtam a szerelmemnek

 

               Mondtam a szerelmemnek, Árpinak,

               hozza le nekem 

               a legfényesebb csillagot az égről,

               mire azt felelte,

               hogy ő nem csillagász.

               Kértem, intézze el, hogy holnap

               jó idő legyen,

               de csak azt hajtogatta,

               hogy ő nem meteorológus.

               Másnap, amikor találkoztunk,

               napos idő volt, és már a tenyeremben

               tartottam a legfényesebb csillagot.

               Elárultam Árpinak,

               hogy egy elsős fiú járt a kedvemben,

               aki elintézett mindent, nem úgy, mint ő.

               ‒ No és mit kért érte, érdeklődött Árpi.

               ‒ Azt, hogy vagy süssek neki valami finomat,

               vagy hagyjalak ott téged.

               ‒ És mit sütöttél neki, szerelmem, kérdezte Árpi.

               No, ez már nekem is sok volt.

               ‒ Mit képzelsz? – kiáltottam Árpira.

               ‒ Nem vagyok én sem pék, sem cukrász.

 

 

Üres csigaház

 

               Anna, kinek a szülei szegények,

               büszkén újságolja ovis barátnőjének,

               hogy neki van üres csigaháza,

               és kagylója, amit a Kis-Duna partján talált,

               amikor a testvérével barkáért mentek.

               ‒ Nekem is van csigaházam és kagylóm is,

               a horvát és a görög tengerpartról! –

               mondja Erika nagyképűen.

               ‒ De a Kis-Dunából nincsen? ‒ kérdi újra Annácska.

               ‒ Onnan nincs ‒ válaszolja búsan Erika.

               Engem a szüleim nem engednek

               kimenni a határba,

               a Kis-Duna közelébe. Még

               a testvéremmel sem, pedig ő már negyedikes.

               ‒ Nagy kár, így szegényebb vagy egy élménnyel,

               egy csigaházzal meg egy kagylóval ‒

               mondja Annácska olyan hangsúllyal,

               amilyennel csak a gazdagok tudnak beszélni.

 

 

Álom

 

               Meséli nekem Ferike,

               hogy az éjjel azt álmodta,

               síelni volt a Magas-Tátrában a szüleivel,

               és Natasáról is álmodott,

               akibe a síelésen szeretett bele,

               meg álmodott a nagyi Pajti kutyusáról,

               aki, ha azt mondják neki, ülj le, leül.

               Szerinte álmodni jó,

               mert olyan helyekre jut el így az ember,

               ahová az életben nem jutna el soha,

               meg hogy ő álmában a jövőbe lát.

               Engem akar kioktatni a nagyovis okoska,

               engem, aki már olvasni is tudok!

               Még hogy a jövőbe lát.

               Nem álmodott volna ilyenekről,

               ha nem történtek volna meg előtte.

               Tudom jól, hogy volt a szüleivel

               a Magas-Tátrában,

               Pajtit is ismerem.

               De Natasát csak kitalálta, ez biztos.


 

Főoldal

2021. augusztus 24.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Illyés Gyula és a magyar halloweenA Nagyszalonta-Doboz sertéstengely, avagy a makkoltatás, ami összeköt
Bék Timur versei Gál János: Kísérletezés, Költő Imre újabb szenvedéseiFalusi Márton: Dal, ellendalKiss Judit Ágnes humoros versei
Fehér Béla: Közösségi hálóGömöri György: Harmadik karantén-naplóLantos László Triceps: Jézus fiaOravecz Imre: Alkonynapló
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA