Hírek

 

 Salvatore_meret.jpg

 

Átadták a Salvatore Quasimodo

költőverseny díjait

 

Száz alkotótól közel kétszáz vers érkezett az idei Salvatore Quasimodo költőversenyre. A mára már brandnek számító, egyedülálló irodalmi megmérettetés fődíját Falcsik Mari vehette át. Térey János különdíjat, Kabdebó Tamás posztumusz életműdíjat kapott. A költőverseny apropóján megemlékeztek Ovidiusról és felolvasott a friss Janus Pannonius-díjas kínai költő is.

 

Idén a Salvatore Quasimodo Emlékdíjat Falcsik Mari kapta a Szertartások című verséért. A költőnő váratlan betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen.

Falcsik Mari költő 1956-ban született Budapesten. 1980-ban végzett az ELTE Bölcsészkarán, majd szokatlanul korai időponttól, 1982-től szabadúszó lett és tudatos kívülálló, – szellemi szabadfoglalkozásúként irodalom- és kultúrtörténeti kurzusokat vezetett. A ’90-es rendszerváltáskor kapcsolódott vissza a kortárs magyar irodalmi életbe. Költői pályája az új évezred elején indult.

Erős zeneiségű, ritmusos szabad verseit jelentősebb irodalmi lapok publikálják, olasz, holland és angol nyelvű fordítások születtek belőlük. Líráját a színészek és előadók is kedvelik, sokhoz komponáltak zenét is. Első kötete, a Sanzon nehéz időkben 2004-ben, a második, a Változatok a szabadságra 2006-ban jelent meg. Harmadik kötetét, A sorsvadászt, 2010-ben, negyedik, 48 nőt versben megszólaltató, illetve fiktív életrajzzal is ellátott kötetét, a Nőket néző képeket 2013-ban adták ki.

A különdíjat Térey János, az életműdíjat pedig az idén májusban elhunyt Kabdebó Tamás érdemelte ki. Az író, költő, műfordító még az év elején küldte be költeményét a versenyre.

A huszonhatodik alkalommal megrendezendő költőverseny hagyományos díjkiosztóját ezúttal is az Anna Grand Hotelben tartották, ahol a díjnyertes verseket olaszul Carla Romanelli színésznő, magyarul pedig Lukács Sándor olvasta fel. A Nobel-díjas lírikus, Salvatore Quasimodo halálának ötvenedik évfordulójára emlékezve a gálaműsoron két olasz kortárs zenész: Annalisa Garzia hegedűművész és Fabio Centanni zongoraművész adott koncertet.
Másnap a Vaszary Galériában hat kortárs olasz művész alkotásaiból nyílt kiállítás Az idő memóriája címmel.

A rendezvény keretében Ovidius halálának kétezer éves évfordulója apropóján előadássorozatot tartottak a római aranykor költőjéről. Újdonságként pedig Balatonfüreden mutatkozott be elsőként az idei Janus Pannonius-díj nyertese, Yang Lian.

Az idei költőversenyre egyébként megújult a zsűri. Széchenyi Ágnes, Szörényi László, Madarász Imre, Péntek Imre és Cserép László mellett Szkárosi Endre költővel bővült a grémium.
– Nem titkolt szándékunk, hogy minél több fiatal, magyar költőt tudjunk elérni. Bátorítjuk őket, hogy jelentkezzenek a megmérettetésre, mert szívesen adunk terepet az ifjú tehetségeknek – vélekedett Cserép László, a Salvadore Quasimodo alapítvány titkára.

A balatonfüredi költőverseny az elsők között hozta létre az egységes, magyar irodalmi tér fórumát, története átfogja a kortárs magyar költészet javát, eddig mintegy tízezer pályamű mérettetett meg a versenyen. Határ Győző, Faludy György, Orbán Ottó, Gergely Ágnes, Marno János, Zalán Tibor és Tóth Krisztina – csak néhányan az emlékdíjat kapott szerzők közül.

A híres olasz költő, Salvatore Quasimodo 1961-ben járt Balatonfüreden, a Tagore sétányon gyógyulásának emlékére emlékfát ültetett, és versben fogalmazta meg a balatoni tájhoz, a városhoz fűződő érzéseit. A Nobel-díjas olasz költő tiszteletére rendezik meg 1992 óta évről évre a Quasimodo Nemzetközi Költőversenyt és Költőtalálkozót, amely mind a magyar, mind az olasz kulturális élet kiemelkedő eseménye. A költőversenyre több száz magyar és külföldi pályázat érkezik minden évben, amelyek közül zsűri választja ki a legjobbakat. Az emlék-, valamint a különdíjas verset olasz nyelvre is lefordítják.


 
Falcsik Mari


Szertartások

 

Apám amikor utoljára érdemben
tárgyalt velem arról beszélt hogy
a húsvéti gyónást pünkösdkor is
épp úgy elfogadja majd az Isten
meg az Ő Fia ha ők Anyával
kettesben vallanak amikor mi őt
a kórházból otthon „ismét befogadjuk”

aztán megcsinálta maga magának
az utolsó gyónást mondván ő már
nem emészti tovább magát mindazon
amit rosszul tett vagy ha hibásan
sőt akár ha bűnösen – elengedi
és én azt mondtam neki: tegye
minden úgy történt ahogy történhetett

aztán én adtam föl az utolsó kenetet
neki – joghurtot evett és hozzá túrós
pitét: azt már Laci adagolta mert az én
kezem annyira remegett hogy nem tudtam
etetni – de a kereszt végül rendesen
fölkerült a szája szegletébe ahogy a
joghurtot az ujjammal letöröltem onnan

és mert az elmúlt hónapokban nagyon
meg akart tanulni imádkozni az apró-
szemű barna alig-korpuszos rózsafüzért
körbetekertem a kezén és amíg remegve
koncentráló ujjai végigperegtek rajta azt
súgtam neki hogy azt mond vagy gondol
amit csak akar egész a káromkodásig

 

Térey János

 

A hajdú, a nagykun,

a tót meg a jász

 

Amikor bántanak, belecsikordul
Egy fölfegyverzett marhapásztor
Idebent.


Amikor hevülök, nagykun lobogás fűt,
Máskor felvidéki morcosság fagyaszt:
A puszta, a Tátra, belül.


Ha magasat ugrom, velem rugaszkodik
A jobbágysorától megváltott jász,
Aki végső soron perzsa,


Velem úszik a nyakas, balkáni hajdú,
Arcom pírja a magyar ajkú tóté:
Olvasztótégelyük, én…


„Az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik” –
Biztos? A vér és a földrajz a jellemre nézve
Nem sokat jelent.


Nőcsábásznak mondott nagyapám,
„Cifra” Tóth János
Az Arany Bika Szállóba járt kártyázni.
Ahol most a török büfé van a sarkon?
Nem, különterembe, nyalka cívisek közé.

Nemsokára háború.
A bombát elkerültük.
A bevonuló oroszok
Fölgurították a pincéből az utolsó hordót,
Berúgtak, és beérték ennyivel.
Tőlünk indultak a hortobágyi tankcsatába.

Aztán mások elvették a földet,
Beszántották a tanyát,
Gere százados pedig kiszemelte a házunkat;
A kerten át költöztünk kisebbe, szerényebbe.
A hátsó szomszédok, rokonaink,
Fölnyitották a kerítést,
Úgy utaztak a bútorok a veteményesen át.

Negyvenhét éves vagyok,
Mint Ványa bácsi, mikor kiborult
E férfiak számára különösen veszélyeztetett korban;
Mégis Asztrovhoz húzok,
Mert ő legalább tevékeny és empatikus:
Belegondol Afrikába.
Szörnyű hőség! Hogy ott mi lehet.

 

(Forrás: Balatonfüred)


Főoldal

2018. szeptember 10.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Fekete Vince könyvbemutatója BékéscsabánElhunyt Zudor JánosAz MMA ösztöndíjasainak találkozója a Pesti VigadóbanÁtadták az Arany János- és a Gérecz Attila-díjat
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Grecsó Krisztián: VattacukorHalmai Tamás verseiCsillag Tamás verseiBertók László versei
Prózák
Tóth Krisztina: A csizma öltöztetSándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novellái
Kritikák
Az értelmezés füstcsíkjai - a Lözsurnál dö Lüniverről Századfordulós akcióregényTörténetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájban
Esszék, tanulmányok
Kazinczy Ferenc Hamlet-fordításárólObjektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történet
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA