Hírek

 

 Salvatore_meret.jpg

 

Átadták a Salvatore Quasimodo

költőverseny díjait

 

Száz alkotótól közel kétszáz vers érkezett az idei Salvatore Quasimodo költőversenyre. A mára már brandnek számító, egyedülálló irodalmi megmérettetés fődíját Falcsik Mari vehette át. Térey János különdíjat, Kabdebó Tamás posztumusz életműdíjat kapott. A költőverseny apropóján megemlékeztek Ovidiusról és felolvasott a friss Janus Pannonius-díjas kínai költő is.

 

Idén a Salvatore Quasimodo Emlékdíjat Falcsik Mari kapta a Szertartások című verséért. A költőnő váratlan betegsége miatt nem tudott részt venni a rendezvényen.

Falcsik Mari költő 1956-ban született Budapesten. 1980-ban végzett az ELTE Bölcsészkarán, majd szokatlanul korai időponttól, 1982-től szabadúszó lett és tudatos kívülálló, – szellemi szabadfoglalkozásúként irodalom- és kultúrtörténeti kurzusokat vezetett. A ’90-es rendszerváltáskor kapcsolódott vissza a kortárs magyar irodalmi életbe. Költői pályája az új évezred elején indult.

Erős zeneiségű, ritmusos szabad verseit jelentősebb irodalmi lapok publikálják, olasz, holland és angol nyelvű fordítások születtek belőlük. Líráját a színészek és előadók is kedvelik, sokhoz komponáltak zenét is. Első kötete, a Sanzon nehéz időkben 2004-ben, a második, a Változatok a szabadságra 2006-ban jelent meg. Harmadik kötetét, A sorsvadászt, 2010-ben, negyedik, 48 nőt versben megszólaltató, illetve fiktív életrajzzal is ellátott kötetét, a Nőket néző képeket 2013-ban adták ki.

A különdíjat Térey János, az életműdíjat pedig az idén májusban elhunyt Kabdebó Tamás érdemelte ki. Az író, költő, műfordító még az év elején küldte be költeményét a versenyre.

A huszonhatodik alkalommal megrendezendő költőverseny hagyományos díjkiosztóját ezúttal is az Anna Grand Hotelben tartották, ahol a díjnyertes verseket olaszul Carla Romanelli színésznő, magyarul pedig Lukács Sándor olvasta fel. A Nobel-díjas lírikus, Salvatore Quasimodo halálának ötvenedik évfordulójára emlékezve a gálaműsoron két olasz kortárs zenész: Annalisa Garzia hegedűművész és Fabio Centanni zongoraművész adott koncertet.
Másnap a Vaszary Galériában hat kortárs olasz művész alkotásaiból nyílt kiállítás Az idő memóriája címmel.

A rendezvény keretében Ovidius halálának kétezer éves évfordulója apropóján előadássorozatot tartottak a római aranykor költőjéről. Újdonságként pedig Balatonfüreden mutatkozott be elsőként az idei Janus Pannonius-díj nyertese, Yang Lian.

Az idei költőversenyre egyébként megújult a zsűri. Széchenyi Ágnes, Szörényi László, Madarász Imre, Péntek Imre és Cserép László mellett Szkárosi Endre költővel bővült a grémium.
– Nem titkolt szándékunk, hogy minél több fiatal, magyar költőt tudjunk elérni. Bátorítjuk őket, hogy jelentkezzenek a megmérettetésre, mert szívesen adunk terepet az ifjú tehetségeknek – vélekedett Cserép László, a Salvadore Quasimodo alapítvány titkára.

A balatonfüredi költőverseny az elsők között hozta létre az egységes, magyar irodalmi tér fórumát, története átfogja a kortárs magyar költészet javát, eddig mintegy tízezer pályamű mérettetett meg a versenyen. Határ Győző, Faludy György, Orbán Ottó, Gergely Ágnes, Marno János, Zalán Tibor és Tóth Krisztina – csak néhányan az emlékdíjat kapott szerzők közül.

A híres olasz költő, Salvatore Quasimodo 1961-ben járt Balatonfüreden, a Tagore sétányon gyógyulásának emlékére emlékfát ültetett, és versben fogalmazta meg a balatoni tájhoz, a városhoz fűződő érzéseit. A Nobel-díjas olasz költő tiszteletére rendezik meg 1992 óta évről évre a Quasimodo Nemzetközi Költőversenyt és Költőtalálkozót, amely mind a magyar, mind az olasz kulturális élet kiemelkedő eseménye. A költőversenyre több száz magyar és külföldi pályázat érkezik minden évben, amelyek közül zsűri választja ki a legjobbakat. Az emlék-, valamint a különdíjas verset olasz nyelvre is lefordítják.


 
Falcsik Mari


Szertartások

 

Apám amikor utoljára érdemben
tárgyalt velem arról beszélt hogy
a húsvéti gyónást pünkösdkor is
épp úgy elfogadja majd az Isten
meg az Ő Fia ha ők Anyával
kettesben vallanak amikor mi őt
a kórházból otthon „ismét befogadjuk”

aztán megcsinálta maga magának
az utolsó gyónást mondván ő már
nem emészti tovább magát mindazon
amit rosszul tett vagy ha hibásan
sőt akár ha bűnösen – elengedi
és én azt mondtam neki: tegye
minden úgy történt ahogy történhetett

aztán én adtam föl az utolsó kenetet
neki – joghurtot evett és hozzá túrós
pitét: azt már Laci adagolta mert az én
kezem annyira remegett hogy nem tudtam
etetni – de a kereszt végül rendesen
fölkerült a szája szegletébe ahogy a
joghurtot az ujjammal letöröltem onnan

és mert az elmúlt hónapokban nagyon
meg akart tanulni imádkozni az apró-
szemű barna alig-korpuszos rózsafüzért
körbetekertem a kezén és amíg remegve
koncentráló ujjai végigperegtek rajta azt
súgtam neki hogy azt mond vagy gondol
amit csak akar egész a káromkodásig

 

Térey János

 

A hajdú, a nagykun,

a tót meg a jász

 

Amikor bántanak, belecsikordul
Egy fölfegyverzett marhapásztor
Idebent.


Amikor hevülök, nagykun lobogás fűt,
Máskor felvidéki morcosság fagyaszt:
A puszta, a Tátra, belül.


Ha magasat ugrom, velem rugaszkodik
A jobbágysorától megváltott jász,
Aki végső soron perzsa,


Velem úszik a nyakas, balkáni hajdú,
Arcom pírja a magyar ajkú tóté:
Olvasztótégelyük, én…


„Az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik” –
Biztos? A vér és a földrajz a jellemre nézve
Nem sokat jelent.


Nőcsábásznak mondott nagyapám,
„Cifra” Tóth János
Az Arany Bika Szállóba járt kártyázni.
Ahol most a török büfé van a sarkon?
Nem, különterembe, nyalka cívisek közé.

Nemsokára háború.
A bombát elkerültük.
A bevonuló oroszok
Fölgurították a pincéből az utolsó hordót,
Berúgtak, és beérték ennyivel.
Tőlünk indultak a hortobágyi tankcsatába.

Aztán mások elvették a földet,
Beszántották a tanyát,
Gere százados pedig kiszemelte a házunkat;
A kerten át költöztünk kisebbe, szerényebbe.
A hátsó szomszédok, rokonaink,
Fölnyitották a kerítést,
Úgy utaztak a bútorok a veteményesen át.

Negyvenhét éves vagyok,
Mint Ványa bácsi, mikor kiborult
E férfiak számára különösen veszélyeztetett korban;
Mégis Asztrovhoz húzok,
Mert ő legalább tevékeny és empatikus:
Belegondol Afrikába.
Szörnyű hőség! Hogy ott mi lehet.

 

(Forrás: Balatonfüred)


Főoldal

2018. szeptember 10.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Tatár Sándor versei Varga Imre versei Juhász Róbert verseiSütő Csaba András prózaversei
Prózák
Rhédey Gábor novelláiMagyariné szeretőjeKötter Tamás: Az 51-es körzetMárton László: Vagy inkább miatta...
Kritikák
Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezeteUram, a kezedet kerestem
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA