Hírek


aranykor.jpg

 

Karácsony anno és ma

 

 – az év vége ünneplése az „Aranykorban” –

 

A szeretet ünnepéhez kapcsolódó hagyományok, mint például a karácsonyfa-állítás, egymás megajándékozása, a halászlé, a bejgli, a mézeskalács és még sok egyéb ilyen szokás többsége a 19. században alakult ki, főként a kiegyezést követő békeévek polgári életéhez kapcsolódva. A szimbólumrendszer persze régebbi időkre nyúlik vissza.

Az örökzöldek tisztelete például már a germán, római, egyiptomi és kelta kultúrában is jelen volt. Hitük szerint az örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy a tél gonosz erőinek elűzését segítette a téli napforduló környékén, illetve az azt követő napokban. A keresztény kultúrkörben pedig az örök élet jelképe lett, és így kapcsolódott a Jézust övező ünnepkörhöz.

Magyarországon a karácsonyfa a német és osztrák rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családoknál terjedt el először. Németországban ugyanis már a 18. században szokássá vált a fenyőfa feldíszítése. A 19. század elején aztán innen terjedt át Ausztriába, ahol a nemesi és előkelő művészkörökben hamar népszerű lett. Az 1800-as évek közepére, a reformkor végére már a tehetősebb magyar polgári családoknál is volt karácsonyfa. Jókai Mór 1854-ben megjelent, A koldusgyermek című elbeszélése az első magyar irodalmi mű, ami említést tesz a szokásról. Hogy ki állította fel az első karácsonyfát Magyarországon, arról eltérően számolnak be a feljegyzések. Egyes források szerint az óvodai hálózat megalapítója, Brunszvik Teréz grófnő volt az, mások szerint Podmaniczky Frigyes édesanyja, Nostitz Erzsébet, de József nádor harmadik feleségét is említik. A kiegyezés után a nagyvárosokban és a vidéki kúriákban is elterjedt az új szokás, ami a 20. század elején a polgárság és a falusiak körében is divatos lett.

A karácsonyfát kezdetben ehető dolgokkal, főleg almával, a termékenységet és bőséget szimbolizáló dióval, mogyoróval, ostyával, mézes pogácsából készült figurákkal díszítették és gyertyát is helyeztek a fenyőágakra. A fa csúcsára angyalkát vagy csillagot helyeztek. A fabontás, mint ahogy ma is, külön eseménynek számított, amit a gyerekek kedveltek igazán az ehető díszek miatt. A 20. században aztán ezeket mindinkább a csillogó gömbök és figurák váltották fel, amelyek ma már tömeggyártásban készülnek, és a divat határozza meg őket. A gyertyákat égősorok pótolják, a fa köré tekert girland pedig egyes források szerint a paradicsomi fára tekeredő kígyót, mások szerint a teremtést átszövő időszálakat szimbolizálja.

Szaloncukorral leginkább mi magyarok díszítjük a fát. Az édesség eredetije, a francia fondant cukor német bevándorló cukrászmestereken keresztül jutott Magyarországra, és nálunk – más országokhoz képest – nagy népszerűségre tett szert. Kezdetben a csomagolás, és az édesség is egyesével, kézzel készült. A 19. század első felétől kedvelt dísz lett a magyar karácsonyfákon, Kugler Géza 1891-es cukrászkönyvében pedig már 17 féle szaloncukor receptről írt.

A Petőfi Irodalmi Múzeum most nem csak a Petőfi- és Arany-kiállítással hozza közelebb a látogatókhoz a 19. századot, annak berendezési tárgyait és miliőjét is bemutatva, hanem a múzeum ajándékboltjában is megemlékezik a nagyjából kétszáz éve induló karácsonyi ünneplésről azzal, hogy az adventi időszakban, limitált kiadású Arany-szaloncukorral bővíti a múzeumshop kínálatát.


Főoldal

2017. december 20.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Új szerelmes regényt mutatott be Temesi Ferenc BudapestenÁtadták az idei Déry Tibor-díjakatÚj kültéri kiállítás nyílt a Magyar Írószövetség székházánálA Szépírók Társasága XIV. Fesztiválja
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Bertók László versei Csobánka Zsuzsa verseEgressy Zoltán verseiGrecsó Krisztián: Józan ima
Prózák
Sándor Zoltán: Jelenetek egy kivándorló életébőlLackfi János: Beatles ledarálvaRhédey Gábor novelláiMagyariné szeretője
Kritikák
Történetek háború után - Horváth László Imre könyvéről Képzelt futás belső tájbanA pénz hatalma - Száraz Miklós György: OsztozkodókA megőrzés makacs igyekezete
Esszék, tanulmányok
Objektív helytörténet szubjektív szemszögbőlA valamikori szlovák településből többnemzetiségű, multikulturális város?Csabensis - Háromszáz mozaikból összeillesztett nagy történetCsabatörténet dióhéjban
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA