Mesélő Budapest
Ön idegenvezetőként dolgozik Budapesten, hivatalos munkája mellett azonban két fiával is gyakran rója a főváros utcáit. Mikor gondolt rá először, hogy meg kellene írnia a Mesélő Budapestet? Úgy tudom, mesekönyvnek indult…
Igen, ez kb. öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, amikor a gyerekek már voltak annyira nagyok (3 és 5 évesek), hogy tudjanak kérdezni, de még nem voltak ahhoz elég érettek, hogy egy olyan könyvet forgassanak, mint ami végül született. Ezért indult mesekönyvnek, nevek és évszámok nélkül, egy történelmi összefoglaló és sok-sok legenda, mese a városról. Az évek folyamán, ahogy ők is nőttek, egyre inkább szembesültem a műfaj korlátaival, és így lett a Mesélő Budapest végül egy várostörténeti olvasókönyv, ifjúsági ismeretterjesztő könyv.
Török András ajánlójában azt írja, minél többet tudunk Budapestről, annál jobban fogjuk szeretni. Ez valóban így van, minél jobban ismerünk egy várost, annál jobban tudunk kötődni hozzá. Ön hogy van ezzel?
Török Andrással teljesen egyetértek. Éveken keresztül külföldön éltem és dolgoztam, és amikor hazajöttem, akkor csodálkoztam rá igazán Budapest szépségére. Addig valahogy azt hittem, hogy a másé (más városa) csak szebb és jobb lehet, de hazatérve beleszerettem a fővárosunkba – és ez a folyamat a mai napig tart. Szeretem a pezsgését, a sebeivel (pl. golyónyomok a falon) és tökéletlenségeivel (kutyakaki stb.) együtt páratlan szépségű és hangulatú ez a város. És még olyan sok mindent nem tudok róla!...
Hét-tizennégy éves gyerekeknek, persze szülőknek, nagyszülőknek is ajánlják ezt a könyvet. Mit ajánl, hogyan forgassuk? Talán nem érdemes egy szuszra „kiolvasni”.
Több olyan visszajelzést is kaptam, hogy a fiatal olvasók, illetve a szülők, nagyszülők egy szuszra, pár nap alatt kiolvasták, de én valahogy úgy képzeltem el, hogy a tervezett vagy spontán városi kalandozások előtt, alatt vagy után érdemes fellapozni a könyvet a látott résznél és elolvasni, hogy mit is látunk, láttunk vagy fogunk látni.
A belső borítón elöl idővonalat, hátul pedig térképeket találunk. A könyvhöz külön tartozik fogalomtár, tárgymutató, külön fejezet az építészeti stílusokról. A Ki kicsoda? fejezetben számos híres, ismert embert mutat be, köztük találjuk Tittel Pál csillagászt, aki a Gellért-hegyi csillagőrtorony vezetője volt. Nem lehet véletlen a névegyezés – Önnek rokona?
Ez valóban nem véletlen, Tittel Pál apai ágon a felmenőim egyike, büszkék vagyunk rá. Kevesen ismerik a nevét, pedig Vörösmarty Mihály verssel emlékezett meg róla (Tittel halálakor), és szülővárosában, Pásztón kollégium viseli a nevét.
Óriási anyagot ölel fel a könyv. Hogyan szerkesztették? Hogyan dolgoztak együtt az illusztrátorral, Kecskés Judittal és Bouandel Doraya fotóssal?
A megjelent könyv kb. kétharmada az eredeti kéziratnak, rengeteg mindent ki kellett belőle hagynunk a terjedelmi korlátok miatt, hogy kezelhető és emészthető legyen. Az alkotói folyamat rendkívül bonyolult, idő- és energiaigényes volt, nem tudnám itt pontosan visszaadni, de azért teszek egy próbát. Sokat köszönhetek Vereckei Andrea szerkesztőnek, akivel hónapokon át napi kapcsolatban voltunk, és aki segített a helyes arányokat megtalálni. A két szakmai lektor (Csontó Sándor és Lőrinc László) szintén sokat segített annak érdekében, hogy szakmailag pontos és hiteles anyag kerüljön ki a kezünk közül. A könyv szerkezete, kinézete a kezdetektől fogva a fejemben volt, „csupán” át kellett adnom és bíznom kellett benne, hogy a lényeg „átmegy”. Listát készítettem arról, hogy mit fotózzon le Bouandel Doraya, Kecskés Juditnak szintén elkészítettem egy listát, hogy melyik térképen minek kellene szerepelnie, illetve a kiadóval közösen kerestük az archív felvételeket és a többi illusztrációt. Kapitány Eszter vezetésével találtuk ki a scrapbook-os layoutot, a sok kis matrica, színes keret, a könyv játékossága az ő – és Kaposvári Franciska tördelő – kreativitását dicséri. A végeredmény a kézirat befejezése után több mint egy évig tartó közös munka és egyeztetés után született meg, nehéz szülés volt…J
Nagyon tetszik, hogy a szerzőnek levelet is lehet írni, az előszó végén található e-mail címre: meselobudapest@gmail.com Milyen kérdésekkel szokták megkeresni?
Sok pozitív visszajelzés érkezett, aminek nagyon örülök, illetve egy-két javaslat, hogy mi kerülhetne még bele egy esetleges újabb kiadásba.
Engem például érdekelne, hogy a szerzőnek melyik a kedvenc helye, melyek a kedvenc helyei Budapesten?
Sok kedvenc helyem van, ez évszak- és hangulatfüggő is egyben. Nagyon szeretem a Várnegyedet (közel is lakunk hozzá), a Tóth Árpád sétányon a tavaszi virágzáskor vagy az őszi lombhulláskor csordultig tele a lelkem, de a Margitszigetet vagy a Nagykörút épületeit is nagyon szeretem. A hidak közül azt hiszem, a Szabadság-híd a kedvencem.
Sok mesélő városunk van még, dolgozik újabb köteten?
Ez egy nagyon nehéz és izgalmas kérdés. Kaptam erre felkérést, de ahhoz, hogy egy ilyen könyv megszülethessen, a szerzőnek igazán magáénak kell éreznie az adott helyet, témát, úgyhogy ez még egyelőre idő kérdése és a jövő zenéje…
(Kérdezett: Szepesi Dóra)
