Megkérdeztük


HorvathViktor_OszkoEdina.JPG 
Horváth Viktor (Oszkó Edina felvétele)

 

Megkérdeztük Horváth Viktort

 

Néhány héttel ezelőtt jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Tankom című regénye, melynek középpontjában Csehszlovákia 1968-as lerohanása áll. Miért akart az akkori eseményekről írni? Mi volt a kiindulópontja?

 

Ez a gyerekkorom, ekkor íródtak belém azok az örömök és szorongások, amelyekből élek, vagy amelyektől szabadulni akarok. Iskolába mentem, szólt a tévéből a táncdalfesztivál, volt egy világoskék Skoda 1000 MB-nk, aminek a rendszámát még most is tudom, tízfilléreseket lapítottunk a sínen a 424-esek kereke alatt, botokkal kardoztunk és kunyhót építettünk a kiserdőben, néztem az Orion című sci-fi sorozatot, amelyben kinagyított guppik úszkáltak a jövő tengeralatti kolóniáinak üvegteteje fölött, és hős űrkapitányok könnyű kézzel irtották a földönkívülieket; hatalmas csatákat játszottunk színes fröccsöntött műanyagkatonákkal, amelyeket egy forintért árultak a trafikokban. És a városunk utcáin is feltűntek időnként a katonák – igaziak, százával, ezrével, menetoszlopokban, harckocsikkal, ágyúkkal.

A személyes ügyön kívül pedig itt a közéleti ügy: a mai politika egészen mást ír a zászlóra, mint a Kádár-kori, de mintha a zászló szövete pont ugyanaz lenne. Ugyanaz a hatalomtechnika, a propaganda működése, az ember és intézmény közötti viszony, a vazallusi rendszer, a konfrontáció kultúrája, a félelemgenerálás, a nem elfogadás, a képmutatás, a központosítás, a kontraszelekció. És másfelől ugyanazok a lakosság reflexei: vezérkövetés, ellenségkeresés, mások hibáztatása.

 

tankom.jpgHogyan viszonyulunk ma mindahhoz, ami 1968-ban történt? Sikerült szembenéznünk akkori szerepvállalásunkkal?

 

Akik akkor ezt eldöntötték, már jórészt nem élnek. Én nem vállaltam szerepet az invázióban, gondolom, ön sem. A mai németeknek sem kell felelniük Hitlerért, és a mai franciáknak és angoloknak sem Trianonért, a mai törököknek az örmények kiirtásáért. Viszont mindenki számára fontos, hogy a múltat ne letagadni vagy polírozni akarja, hogy a történelmet ne a kényelmi igényeihez akarja igazítani, mert amit letagadunk, az újra megtörténhet.

 

Amiben akkor Magyarország részt vett, az éppen olyan szégyenletes, mint az 1956-os forradalom leverése. Lássuk meg, hogy akkor ez volt az ára annak, hogy mi lehettünk a legvidámabb barakk, és hogy a prágai tavasz eltiprásával a magyarok elárulták a saját forradalmukat is, és hogy ezt nem lehet csak Kádárékra kenni: a nép is kellett hozzá, amely ezt kényelmi okokból vagy közönyből eltűrte vagy elnézte. Persze, ha Kádár ellenáll, és nemet mond a szovjeteknek, azok nélküle is megcsinálták volna. Csak jó, ha tudjuk, mi volt a családi Skoda ára.

 

A könyv főszereplője egy fiatal főhadnagy, akinek beszámolóján keresztül ismerjük meg a korabeli politikai viszonyokat. Gyermeki naivitás, rácsodálkozás, a rendszerbe és a vezetőkbe vetett feltétlen bizalom jellemzi az ő hozzáállását. Hogyan talált rá erre a figurára, és miként alakította ki beszédmódját?

 

Nem volt nehéz rátalálni: én vagyok. Illetve a regényesített gyerekkori én. Bár az író akármiről ír, az mindenképpen ő – még ha a hétfejű sárkány is a hőse –, mégis: ezzel a főhadnaggyal olyan közel merészkedtem magamhoz, ahogy korábban senki máshoz. És könnyű volt, és jólesett. A beszédmódja pedig adódott: gyerekes tekintélykövetés, mentális kiskorúság, szellemi önállótlanság és függésigény. Ez minden korok alattvalóinak ideáltípusa, ez a diktátorok kedves állampolgára, aki mindent elhisz a vezérének, és mindent tőle vár, mert a vezér apafigura. És ez mindannyiunkban megvan, mindannyian így indulunk gyerekként – aztán ha egy társadalomban a felnőttek is ilyenek maradnak, az a társadalom megnézheti magát.

 

A regény a K4 közép-európai könyvsorozat részeként látott napvilágot szlovák, cseh, lengyel és magyar nyelven. Mit gondol a projekt jelentőségéről? Milyen érdeklődésre és fogadtatásra számít a másik három országban?

 

Gondolom, a cseheket érdekelni fogja, hogy néz ki a forradalmuk leverése egy másik irányból; ráadásul pont az egyik agresszor irányából, és talán a hašeki, hrabali, szomorkásan joviális irodalmi hagyomány felől olvasva sem idegen ez a hang. A szlovákok számára közeli a történet, mert a regény eseményei jórészt Léván játszódnak. A lengyeleket nagyjából úgy érdekli, ahogy minket; ők is a szovjetek csatlósai voltak. Jövőre lesz az invázió 50. évfordulója.

 

2014-ben adta közre A vers ellenforradalma című munkáját, mely a versírás és a versfordítás módszertanát közvetítette. Tervezi ennek folytatását?

 

Igen, prózával. A vers szikár és intenzív, a próza kövér és ravasz; a tanításához nehezebb egymásra épülő feladatokat kieszelni – viszont lehetséges. Fontos, mert az írás, a beszéd összefügg a gondolkodással, az pedig az életünk minőségével.

Kérdezett: Ménesi Gábor


Főoldal

2017. november 29.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA