Niedziselsky Katalin
Dráma a kulisszák mögött és a színpadon
Ibsen Vadkacsájától A kolozsvári bíróig, a nyomozástól az ünnepélyességig a Jókai Színházban
Az biztos, hogy a 2007-2008-as évadban a szakma és a közönség országosan is megismerhette a Békés Megyei Jókai Színház nevét. A siker persze akkor teljes, ha mindezt a művészi teljesítménynek, az előadások színvonalának köszönhetően éri el egy társulat, ami Békéscsabán nem egészen így történt. A megítélésben és költségvetésben immár hagyományosan, évtizedek óta meglehetősen mostoha sorsú teátrumunk vezetői gazdasági visszaélés, bűncselekmény gyanújába keveredtek, és a kulisszák mögött kitört a botrány. Hónapokig tartó önkormányzati, majd rendőrségi vizsgálat következett, miközben a függönyt estéről estére fel kellett húzni, hogy a színészek játsszanak, megtartsák az előadásokat, és lehetőleg megfelelő színvonalon.
Szerencsére nem gyakori, hogy vezetőváltás, önkormányzati vizsgálódás és rendőrségi nyomozás szerepel műsoron egy színházban; ha mégis, akkor arról az évad értékelésekor, a premierek és művészi teljesítmény elemzése előtt illik szót ejteni.
A Békés Megyei Jókai Színház igazgatója tavaly nyár elején felajánlotta, hogy önként távozik posztjáról, ezzel nemcsak közalkalmazotti jogviszonya szűnt meg, hanem az ellene indított fegyelmi vizsgálat is. A fenntartó megyei önkormányzat szerint gazdasági jellegű vizsgálat folyt, a részletekbe nem avatták be a nyilvánosságot. Sokáig titok maradt, mi zajlott a békéscsabai kulisszák mögött, miről szólt a névtelen levél, feljelentés, ami elindította az egész fegyelmi ügyet. Az sem derült ki, honnan érkezett a jelzés, illetve mit vizsgált és mire jutott a fegyelmi tanács. Rendőrségi feljelentést sem tettek, viszont menesztették az igazgatót, a hivatalos közlések visszafogottak maradtak.
A fenntartó megyei önkormányzat elnöke és a korábbi intézményvezető között született egy megállapodás, amivel lezárták a fegyelmi eljárást. Konter László önként és csendben ment. Domokos László azonnali hatállyal küldte, és csendben maradt. A találgatások ezért is folytatódtak; meg azért is, mert nehezen képzelhető el bármiféle számlázás, kifizetés, költekezés egy színházban a fenntartó tudta nélkül. Csányi Tibor gazdasági igazgató, a második számú vezető ősszel jelezte, nyugdíjba készül, és a direktorral egyszerre távozott. Minden esetre szomorú, hogy 14 tartalmas, emlékezetes előadásokat megvalósító évad után Konter Lászlót a színlelt szerződések, kiugró gázsik és jutalmak gyanúja lengte körül. Érthető, hogy egyrészt félelem, kiszolgáltatottság, másrészt a tehetetlen düh uralkodott a társulat körében, ha egyáltalán beszélt valaki, akkor sem merte adni a nevét.
Politikai tisztogatás áll a vezetőcsere hátterében? A kérdés minden reflektorfényben álló intézmény és személycsere esetében felmerül. A Jókai színház ügye azért is tanulságos, mert Konter László direktorsága egybeesett négy választási ciklussal és két politikai váltással. Tehát egyik oldal sem mutogathat könnyen a másikra, az éppen aktuális hatalom persze könnyen találhat fogást, ha akar, egy olyan bonyolult „üzemben”, mint a színház.
A hosszas vizsgálódás végül többféle szabálytalanságot tárt fel. Az intézmény gazdasági társaságokkal kötött szerződéseit, az igazgató által a bérjellegű juttatásokon felül felvett pénzeket, a dolgozókkal kötött vállalkozói szerződéseket ellenőrizték. A meghallgatások és a helyszíni szemle során okmányfegyelemmel, vagyonvédelemmel és a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos visszásságokra, szabálytalanságokra bukkantak. Összeférhetetlen szerződéskötések, saját dolgozókkal munkakörükbe tartozó feladatok vállalkozói szerződések útján is történő díjazása állt a lista élén. Kettős jogviszonyban történő foglalkoztatás, a leltárhiány felelősségének rendezetlensége, helytelen leltározási gyakorlat és hiányosságok, közbeszerzési eljárások le nem folytatása szerepelt a biztosi jelentésben.
Tavaly júliustól 2008. május végéig majdnem egy évet kellett várni ahhoz, hogy megtudjuk, milyen eredménnyel zárult a második névtelen feljelentésre indított nyomozás. Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsítja a rendőrség a Jókai színház két volt vezetőjét. Pontosan több, mint 80 millió forintról van szó. A lefoglalt iratok alapján, az igazságügyi könyvszakértő szerint olyan közalkalmazottakkal is vállalkozási szerződéseket kötöttek 2000—2007 között, akikkel nem lehetett volna. Színészekkel, színházi dolgozókkal a közalkalmazotti jogviszonyon kívül vállalkozóként, munkaköri feladatok elvégzésére vagy a dolgozó munkakörébe nem tartozó feladatokra szóltak főleg a szerződések.
Megbízott igazgatóként 2007 júniusától Fekete Péter vette át a Jókai színház irányítását. Normál körülmények között a nyár a színház életében az éppen befejezett évad utáni pihenés, feltöltődés ideje, lehetőség szerint a nyári játékoké. Nincs már több előadás, a következő évadra pedig már minden eldőlt, lezárultak a szerződtetések, készen áll az új műsorterv, ismert a szereposztás. Nem így történt Békéscsabán! A Jókai színházban Konter László igazgató-főrendező és a gazdasági igazgató távozása után nehéz örökség hárult az új vezetőre: először a fenntartó megyei önkormányzat, majd a rendőrség vizsgálatához kellett asszisztálnia, minden szükséges iratot, dokumentumot rendelkezésre bocsátani, ami a színház gazdálkodását érintette. A tulajdonos vizsgálati anyaga alapján Fekete Péternek kellett felszámolni a szabálytalan szerződéseket, kifizetéseket, betölteni a hiányzó munkaköröket. Az új direktor nemcsak a vizsgálatok keresztjét örökölte, hanem kész társulatot és műsortervet is, amelyet bizalommal fogadott, és a 2007-2008-as évadot a lehetőségek évének ígérte.
Lássuk a színház lényegét, a premiereket! Gondterhelt légkörben, de nagyon ünnepélyesen, színházhoz és klasszikushoz méltóan, Henrik Ibsen drámájával, A vadkacsával kezdődött a 2007-2008-as évad október elején. A világirodalom egyik remekét Anne Helgesen norvég rendezőnő állította színre Békéscsabán. A vendégművész — Ibsen-kutató, a színháztudományok doktora, egyetemi oktató — kiváló pedagógiai érzékkel dolgozott és meghitt légkört teremtett a színházban. Ez a hangulat sokat segített az önkormányzati, majd rendőrségi vizsgálattal és vezetőváltással megtépázott társulatnak. Az előadás Ibsen nagyságát, jellemeinek sokszínűségét, az emberséget, a gyermekekben rejlő kincset igyekezett felmutatni. A megható, emlékezetes produkció arra figyelmeztetett, hogy mindenki bűnös, tettestárs lehet, aki a múltjában gyökerező keresztektől nem tud szabadulni. A dráma lesújtó kórkép egy olyan társadalomról, amelyben az ember megvalósítani nem tudja önmagát, ámítania viszont kell, hogy túlélje. Az öregedő Werle szerepében Oszter Sándor előkelő öregurat játszott. Fia, Gregers az önjelölt igazságosztó bonyolult alakját Tege Antal kiválóan alakította, sok humorral ellensúlyozta. Az öreg Ekdalból Dariday Róbertnek sikerült a szeretetre méltó nagypapát hangsúlyozni. Fia, Hjalmar, az önámítás és önsajnálat bajnokaként Bartus Gyula nagy ívű szerepet játszott remekül: nagy nevettetőt és kislányát öngyilkosságba kergető apát formált egyszerre emlékezetesen. Gina, a családot összetartó anya szerepében Kovács Edit mélyen átélt, megrázó alakítást nyújtott. Hedvig, a kislány az egyetlen őszinte, tiszta, ártatlan szereplő. Szeretettel csüng apján, belehal, amikor az eltaszítja magától. Kesjár Katinka kedves színfolt volt, a felnőttek méltó partnere. Fontos figura a bölcs, de részeges Relling, Csomós Lajos kellő humorral és meggyőzően alakította.
Ibsen és Helgesen vadkacsája érzelmileg felkavaró előadás volt, megkönnyebbülést, katarzist mégsem nyújtott. Olyat adott azonban, amire csak a legjobb színház képes: az élmény, a hangulat, az üzenet sokáig velünk marad, visszacseng, elgondolkodásra késztet. S mindez felér vagy még több is a könnyáztatta katarzisnál.
A Jókai színházban szép hagyomány, hogy minden évadban gondolnak a gyerekekre és az ifjúságra, és mesedarabokat, illetve a magyar irodalom oktatásához kapcsolható műveket adnak elő. Tavaly a mesesorozatot folytatva, az egész családnak szóló műsorterv készült, a közös családi színházba járás hagyományának megteremtésére is vállalkoztak Békéscsabán. Szente Béla—Gulyás Levente A kolozsvári bíró című zenés mesejátéka valóban minden korosztályhoz szól, a novemberi bemutatóra együtt várták a családokat a színházba. A békéscsabai szerzőpáros az álruhás, igazságtevő Mátyás király történetét úgy meséli el és Greifenstein János rendező úgy állította színre, hogy az előadás a gyerek- és a felnőtt közönséget egyaránt elszórakoztassa. A címszerepben Hodu Józsefnek, Mátyás királyéban a színiiskolás Balázs Csongornak tapsolhatott a közönség. Beatrix királynét Kara Tünde játszotta. Az igényes gyermekbemutatók sorát gazdagította a Mese a tűzpiros virágról, az előadást Lázár Kati rendezte. A Kossuth-díjas színművész meghívása jó példája a törekvésnek, hogy a színházvezetés olyan munkatársakat szerződtet, akiktől nemcsak a közönség számíthat művészi élményre, hanem a munka során a társulat is szellemi alkotótársat, példaképet, tanítómestert kaphat.
Az ifjúságnak szánt műsornak és egyben a múlt nyár sikertörténetének egyik fejezete a Tartuffe előadása. A Fiatal Színházművészetért Alapítvány eredményesen szerepelt az Interreg pályázatán, s a nyert 10 millió forintból a nagyváradi színházzal közösen hozták létre a produkciót. A határ mindkét oldalán 10 településen mutatták be az előadást, amit ősszel a békéscsabai közönség is láthatott.
— Ki se jövök a színpadról, be se áll a szám — nekem való szerep — nyilatkozta A hölgy fecseg és nyomoz januári kőszínházi premierjéről Felkai Eszter. A Jászai-díjas színművésznő Robert Thomas—Jack Popplewell bűnügyi bohózatával hosszú szünet után lépett újra itthon, Békéscsabán színpadra, és ezzel az igazi jutalomjátékkal búcsúzott a Jókai színháztól. Még az előző évad műsortervében szerepelt a társulat számára kiemelt jelentőségű előadás: Felkai Eszter búcsúja, jutalomjátéka, amire kiváló alkalmat kínált A hölgy fecseg és nyomoz című színdarab.
A bemutatót eredetileg decemberre tervezte a színház, de az Felkai Eszter sajnálatos október közepi balesete miatt, amikor térdszalagszakadást szenvedett, januárra tolódott át. A darabot Konter László igazgató-főrendező még az igazgatóváltás előtt, 2007 tavaszán rendezte, így a felújító próbákat is a régi direktor irányította. A békéscsabai közönség a bohózatot már láthatta nyáron, a Városházi Esték keretében, télen a bérletes nézők is üdvözölhették a művészi pályájától ötven év után búcsúzó Felkai Esztert. A színházi hagyományoknak megfelelően, az utolsó előadás február 6-án a művésznő jutalomjátéka volt. A színházban azután példaértékűen szép, bensőséges, meghitt ünnepséget szerveztek Felkai Eszternek, ahol minden generáció nagy tisztelettel és szeretettel rajongta körül és marasztalta a pályán a visszavonuló, Budapesten élő művésznőt.
Stendhal Vörös és feketéjét kimagasló táncokkal és jelmezekkel mutatta be a Jókai színház február közepén. A világirodalom egyik legszebb regényének mához szóló színpadi változatát Pozsgai Zsolt dramatizálta és rendezte. Stendhal Julien Sorel romantikus történetén, a szegény sorból mindenáron felkapaszkodni vágyó és szenvedélyes szerelmek között hánykolódó fiú sorsának ábrázolásán túl feloldhatatlan ellentéteket ütköztet, kemény ítéletet hirdet emberi gyarlóság és közéleti igazságtalanság fölött. A dráma szinte valamennyi szereplőjében az a közös, hogy a személyes boldogság és a társadalmi elvárás között vívódnak, a kötöttségekből próbálnak kitörni, végül sorsuk tragédiába torkollik. Pozsgai Zsolt tudatosan, igényesen komponált, élvezetes, látványos előadást rendezett — szolid, nem kiugró alakításokkal. A siker kulcsa az író maga, a remek koreográfia és az igényes jelmezek. Sorel belső békétlenségét, örök törtetését színpadra vinni igen nagy kihívás. Gulyás Attila igyekezett a figurához felnőni, küzdelmeit hitelessé tenni, de játéka gyakran tűnt bizonytalannak. Komáromi Anettnek de Rénalné szerepében inkább sikerült az életében zajló nagy íveket, fordulatokat érzékeltetni. Tarsoly Krisztina Mathildeként kifejezetten erőteljes figurát formált, hármójuk közül a legmeggyőzőbbet. Főleg humorával Presits Tamás (de Rénal) nyújtott kiugró alakítást. A polgármesterségről, a hatalomról eljárt tánca a vadászpuskával, kimagasló. A befolyásos párizsi arisztokrácia vezéralakja és az elcsábított Mathilde apja de la Mole márki. A figura drámai kettősségét Hodu József jól domborította. Az arisztokráciát képviselő csapat összjátéka dicséretes volt. Nagyon szépen kimunkált, hatásos táncjelenetek emelték az előadás színvonalát. Klasszikus és barokk zenére mintha marionettfigurákat rángattak volna, maszkabálon, álarcok mögé rejtett lények jelezték, miféle világban élnek, mitől undorodnak hőseink. Az antik kórus szerepét eltáncoló, alapos társadalomrajzot és –kritikát nyújtó színvonalas mozgásszínházat láttunk, túlfűtött erotikát elegáns táncmozdulatokkal előadva és a haláltáncokat mesterien ábrázolva. Fejes Kitty koreográfus nagyszerűt alkotott.
Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! — a Jókai színházban 10-15 év után ismét élő zene szólt a március végi premieren. Fejes Endre kisregényének színpadi változata azonban Presser Gábor dalaival sem hozott átütő sikert. Egy bűnügy a hatvanas évek elején — fiatal munkás eljátssza a gazdag görög diplomata szerepét, szórta a pénzt, sok nőnek udvarolt — ez ihlette Fejes Endre kisregényét. A lányok bolondultak a gazdag külföldiért, a vagyonáért, a pozíciójáért. Aztán komolyra fordult volna az udvarlás, a kis görög mindig meglépett. Végül egy lányba beleszeretett, de az leleplezte, ezért megölte. A történetből először tévéfilm, majd zenés színpadi változat készült, igazi sikerdarabnak számított. Valószínűleg a titokzatos történet, a nagyszerű zene, a hatvanas-hetvenes évek magyar valóságának kritikája és persze kiváló színészi játék tette azzá.
Békéscsabán Király Attila rendező-koreográfus neve különösen az előző évad emlékezetes Vértestvérek-bemutatója óta jól cseng, az új premier is kivételes színházi élményt ígért. Még a téma is aktuálisnak számított: lelepleződik a hazug világ, amelyben az egyszerű embernek és a rendes munkának nincs becsülete, csak a látszatra adnak, a külföldire, mert az más, a pénzre, mert az hatalom. Ennél is érdekesebb talán, hogy kemény bírálata ez a mű a hiszékeny, számító emberi magatartásnak; kimondja, hogy aki önmagát és másokat becsap, bűnrészessé válik. Kezdettől izgalom, feszültség, végül tragédia uralta a színpadot. Úgy tűnt, minden adott volt a sikerhez, de tévedtünk. Premieren nem szokás taps nélkül elengedni a színészeket, de a Jó estéttel sajnos mégis ez történt. Tényleg nem volt fergeteges, magával ragadó ez a játék, bár a színészek igyekeztek helytállni, kihozni magukból, amit lehet; tapsot azért érdemeltek volna. Az is igaz, hogy a darab születése óta eltelt pár évtized, színházban és valóságban megéltünk annyi mindent, a mai néző már edzettebb. A régi mese és zene önmagában kevésnek bizonyult, hogy élményt adjon, nyomot hagyjon.
A Jókai színház előadásában, ahogyan a Vörös és feketében is, nem a főszereplő volt a legjobb. A dunapataji lakatosfiú — másik énje Viktor, a gazdag görög diplomata — nagyon összetett, sokszínű szerepet kínál. Vadász Gábor nagyon igyekezett a kihívásnak megfelelni, de még nem volt elég meggyőző. A sokoldalúságot ebben a produkcióban fönn, a zenekari galérián bárénekesként Csomós Lajos képviselte: ugyanazt a slágert hányféleképpen tudta előadni! Az elcsábított áldozatok sorából két művésznő érdemelt feltétlenül kiemelést: játékával ívet rajzolt, felejthetetlen alakítást nyújtott, szép énekhangjával is kitűnt Kara Tünde (nagyon változatos csabai repertoárral a háta mögött) és Lapis Erika (a Vértestvérekből az egyik ikerfiát eladó anya). A szereplők többsége hozta a formáját. A jelenetek olykor ismételték egymást, az előadás vontatottá vált, mert hiányzott az egymásra építkezés. A koreográfia viszont kiváló volt, számos ötletes, látványos megoldással. Tarsoly Krisztina, Nagy Erika, Paczuk Gabi játszotta jól a többi áldozatot.
Az előadás érdeme volt feltétlenül, hogy hosszú idő után végre újra élő zene csendült fel a színpadon. Gulyás Levente és zenésztársai szólaltatták meg kiválóan Presser Gábor dallamait. Külön dicséretes, hogy nem is a zenekari árokba süllyesztették be a muzsikusokat, hanem inkább felemelték a színpad fölé, egyértelművé téve, hogy a zene az előadás fontos szereplője.
[...]
Kiugró teljesítmény, szenzációs sikert és hírnevet hozó premier tehát nem született ebben a szezonban a Jókai színházban; a kulisszák mögött lejátszódó gazdasági ügyek és a nyomozás ellenére azonban értékes, tartalmas évadot zárhat a társulat. A nyomasztó előjáték nyilván rányomta bélyegét a színházra, és nem kis lelki terhet rótt a társulat tagjaira. Ezért külön elismerés jár mindenkinek, aki legjobb tudása és lelkiismerete szerint azon dolgozott, hogy ez a háttér ne jöhessen be a színpadra, és a közönség azt kapja, amire jegyet váltott: minőségi színházat.
A teljes szöveg a Bárka 2008/4. számában olvasható
Jelenet A kolozsvári bíró című előadásból
Főlap