Kritikák

 

 

 

 

mostersz

 

 

Darvasi Ferenc

 

„Őrület, őrület, de van benne rendszer..."

Egressy Zoltán: Most érsz mellé. Történetek esernyő nélkül



Egressy Zoltán novellái egy rugóra járnak - ez a Most érsz mellé első darabjait olvasva rögtön nyilvánvalóvá válik. A szám szerint tizenhét történet telis tele van ismétlődő témákkal, motívumokkal, szerencsére azonban a szövegek nem csak együtt, hanem önállóan is megállják a helyüket. Nemcsak a témák, motívumok bukkannak újra és újra elő, hanem a szereplők is - ez még szorosabbra szövi a hálót az írások közt. A hősök több okból is különleges karakterek. Például a narrációs technika miatt: mindegy, hogy éppen egyes szám első vagy harmadik személyben mesél az elbeszélő, a legtöbb esetben még azt is nehéz rekonstruálni az alapinformációk hiányában: kiről szól a történet, ki beszél és kihez? A szövegek címzettje gyakran valamilyen egyes szám második személyben megszólított alak - hogy aztán kiderüljön, igazából nincs is címzett, nincs hallgatóság, hanem egy belső monológot követhetünk. Bizonyos esetekben pedig az, aki előadja a históriát, nem is ember: az Apában a Hold, a Jössz, mint az életben az őrangyal osztja meg velünk a gondolatait (angyal elbeszélőként és szereplői pozícióban is feltűnik itt, utóbbiként az Erdőben).

Egressy hősei enigmatikusak, nem-átlagosak. Alig tudunk meg róluk néhány konkrétumot, viselkedésük és lelki alkatuk is különleges. Általában a belső világukban reménytelenül elveszett, becsavarodott, bolond(os), mániákus figurák, akiket mind valamilyen rögeszme űz, hajt előre. Legtöbbször a szerelem rabjai, legyen szó akár egy régi vagy egy új kapcsolatról, pontosabban: annak tönkremeneteléről. A szerző iróniával párosítja az érzelmességet, hogy a végeredmény - az egyik szereplőjének a szókapcsolatával élve - ne legyen „lófasz szappanopera". Szükség is van erre, mert az elbeszélések olykor tényleg a giccshatárt ostromolják, már-már szentimentálisak: ilyen a Tátorján a történet végi romantikus gyilkossággal és öngyilkossággal; vagy az I hold you tight, melynek szerelmi históriájában egy fiú és egy lány a másikat nem is ismerve, de valami belső megérzésnek, sugalmazásnak engedelmeskedve keresik egymást. Az érzelmek ráadásul sohasem csillapodnak le teljesen, az idő nem old meg semmit: a Záróvonalban 30, a Tátorjánban 40 év sem elegendő elfeledni a múltat.

És ha már itt tartunk: a Most érsz mellé egyik kulcsmotívuma a felejtés, illetve: az arra való képtelenség. Itt senki nem képes túltenni magát az emlékeken, s az azokat kísérő bűntudaton, lelkiismeret-furdaláson. Majd' mindenki a múltja elől menekül. Így tesz már a kötetet nyitó Erdő elbeszélő-hőse is, aki nyugtalanságában egy amolyan dantei erdőbe veti be magát (az erdő motívuma később is vissza-visszatér, akár a Holdé vagy az álomé), miközben a megoldatlan szerelmi életén töpreng. Nem különb a Simona hazavisz bármikor hősnője sem, aki a csalódások emlékétől menekülve ad hoc jelleggel lemegy a Fekete-tengerhez, hogy aztán ott bevallja: „fogalmam sincs, miért jöttem ide". Számtalan ilyen útról, céltalan nyaralásról vagy éjszakai autózásról olvashatunk, melyek nyilvánvalóan mind az eltévelyedés metaforájául szolgálnak.

Gödörbe került életek, tragédiák uralják ezt a prózavilágot. És erőszakos cselekedetek: egészen bizarr a Táncoltass, melynek virágárus hölgyéről csak a végére derül ki: már három férfit tett el láb alól és temetett el kertjében. De A város ilyenkor már részeg, a Tátorján és a Most örülök neked is gyilkossággal és\vagy öngyilkossággal végződik. Sok a félbolond, vagy az őrült címkét is kiérdemlő szereplő. Ezek a figurák eleve fogékonyak erre a témára, érdekli őket az elmeháborodottság mibenléte. A Táncoltass hőse a bomlott elme természetével foglalkozó könyvet olvas, a Most örülök neked egyik passzusa meg imígyen szól: „Ezen gondolkodott egész nap, az Ördögökön, hogy mibe is roppant bele a főhős, megfogható-e pszichológiailag az a pont, ahol elég valamiből, a szégyen, a lelkiismeret-furdalás gyűri-e le az embert vagy valami más". A szereplők módosult tudatállapota teszi lehetővé a gond nélküli átjárást a reális(nak tűnő) és az irreális, a valós(zerű) és a képzeletbeli között.

Magyarázatra szorul a könyv kissé talányos címadása is. A főcím utalhat a novelláknak arra a már említett sajátosságára, hogy szép lassan összeérnek, egymásba fonódnak, de persze azokra a szövegeken belüli konkrét szituációkra is, amikor a szerelmét hajszoló alak szembetalálkozik imádottjával és - ami ezzel azonos - lelki nyomorba döntőjével az utcán. A tudatos felépítést, profi szerkesztést látva nem lehet véletlen, hogy egy olyan könyvben, ahol a szerelmesek egymás nélkül, társtalanul bolyonganak a világban, éppen a 9., tehát a kötet közepén elhelyezett történetben esik meg végre a találkozás. Az alcím pedig a kilátástalanságot sugalló, folyamatosan hulló esőre, valamint a szereplők elesettségére, védtelenségére utal - lásd a Permet egyik mondatát:  „Mióta Éva elhagyott, nekem nincs esernyőm".

De a felvázoltakon túl is érdemes még egy keveset beszélni a Most érsz mellé szerkezetéről. Ha sorban olvassuk a történeteket - és ebben az esetben érdemes így tennünk -, előbb csak az tűnik fel, hogy többnyire ugyanazokra a témákra, motívumokra épülnek a novellák. Aztán az utolsókba vissza-visszaszivárognak a korábbi elbeszélések alakjai is. És ha már fentebb is eljátszottam a számokkal (a kötet közepére helyezett találkozás kapcsán): az sem tűnik véletlenszerűnek, hogy éppen a tizenharmadik írás, a Mi lesz a betegségem? az, ahol a főszereplő - aki tulajdonképpen maga az ördög -, miközben mintha ugyanazt a könyvet olvasná, mint mi, így gondolkodik el: „ha igazán jó csávó lenne az író, összebonyolítaná a szereplőket valahogy (...) vissza kellene hoznia néhány motívumot, tárgyakat, embereket, egy autót például és pár mellékszereplőt, találkozzanak egymással egy másik sztoriban...". És aztán - mintha a Most érsz mellé az ördög vágyai szerinti írásokat tartalmazna, vagy mintha az alkotás tevékenysége a sátántól való tevékenység lenne - ez a „kérés" meghallgatásra talál. A Permetben felbukkan a Záróvonal Vertesz Abája, a Csóksemmi tengerésze; de az Ez a ruha nem tetszik, a Most örülök neked és az I hold you tight is tele van más és más perspektívából feltüntetett, vissza-visszatérő alakokkal. Egressy Zoltánt eddig alapvetően drámaíróként könyveltük el, de a remekül szerkesztett, valóban egységes kötetként funkcionáló Most érsz mellé azt bizonyítja, hogy novellistaként is komolyan kell vennünk őt.

 

 

 

Megjelent a Bárka 2010/2-es számában.

 

A legfrissebb Egressy Zoltánhoz kapcsolódó anyagok a barkaonline.hu oldalon:


Részletek Egressy Zoltán Az Isten lába című drámájából

Szepesi Dóra beszélgetése Egressy Zoltánnal

 

 


 

2010. május 17.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái
Versek
Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István verseiBeck Tamás versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Nagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA