Képzőművészet

 

 Knyih__r_Amarilla_Maelstrom_15__szon.jpg
Knyihár Amarilla: Maelstrom,
150x200 cm, 2019, olaj, vászon

 

Nagy Zopán

 

Víztükrök alatti-fölötti tükrök trükkjei…

(Knyihár Amarilla kiállítása nyomán, Szlovák Ház, Békéscsaba,
2022. november 4. – december 18.)

 

Most éppen egyféle Tükör-írás vibrál a leíróban – miközben (a képek mögötti képekben) különféle gondolati rezonanciák, félálom-mélységek, rejtett szférák nyílnak meg, és önmagukat ölelő, taszító-vonzó örvények váltakoznak… Aztán a hullámok, idősíkok, érzelmek s ingerenciák egy térbe simulnak: elnyújtva, újabb formákat ringatva és izgatva áramlanak (a) megfoghatatlan távlatok felé…

Kvázi-kalligrafikus neszek, lomb, levél, árnyék-erezetek, minták, jelek, idő-préselte vésetek… Fény, káprázat, mámor, zsigeri kristályok, tenyérből kiáramló hullám-ráncok… Képek képzett képei a kép-tükröződések deformálódott tükörképei előtt és mögött, alatt és fölött…

Knyihár Amarilla Víztükröződés alkotásai tudatos gesztus-festészeti eszközökkel alakultak. Az előzmények, a fotómontázs-sorozat darabjai (a művésznő bevallása szerint) kissé merevvé tették a munkáit. A kimozdulást főleg csorgatások, fröcskölt ecsetnyomok jelentették.

 

 

Knyih__r_Amarilla_Surface_I._1__szon.JPGKnyihár Amarilla: Surface I.,
100x100 cm, 2001, olaj, vászon

 

A képek témáját tekintve a víz felületén megjelenő környezet fordított képe érdekelte. Az a kép, mely a víz hullámzása és különböző fényviszonyok hatására módosul: nem pontosan kivehető, torzult képet ad a valóságról…

Alkotásait úgy komponálta, hogy a vízpart, a valóságos helyszín nem látható, csak a transzformált kép ad némi információt a környezetről. A tükörkép és az elképzelt tér között számos szubjektív tartalom kaphat helyet…

A lassú, a visszafogott és a visszafelé is ható, vízenergiával átitatott tükör-képek párhuzamos-rétegesen, mondhatni szín-fonikus együtthatással élik önalakító, gerjesztő, másrészt meditatív, átformáló (metamorfikus-vizionárius) mibenlétüket…

Békés(i) hírek: a zöldesen kéklő szőke Körös habjaiból hétfőn hajnalban áttetsző, s azonosíthatatlan anyagú, minden eddig ismert minőséget felülmúló objektumot halászott ki egy névtelen alvajáró. A szakszerű (és időtlen) vizsgálatok végül kimutatták: a talált test-rész egy fény-fonatú, szeretet-szövetű Szeráf szárnya volt!

Valóság? A képek képzetei, a hangok hullám-képei, a színek illatai, mind-mind felülírhatják, feloldhatják a kimondott valóság definícióját, s a dimenziók ismert határait… A valóság mögötti tükör (sokszor szilánkos) valósága is oldható… Persze, mindezek szellemi interakciók kérdései is…

Knyihár Amarilla víztükör / tükör világának érzékenyített ecset-írás festményei egyféle monokróm megismerések, illetve pszichikai kivetülés-rezonanciák…

Állítólag Yves Klein írt először a monokrómról, mint koncepcióról az 1945 utáni időszakban. Malevicshez hasonlóan szintén spirituális útként, megismerési módként élte át ezt a szellemiséget…

A tükör: felejtések újra-varázslása, de varázslatok legbenső

felejtése is, hiszen a fény-rétegek egyre beljebb itatják Önnön lényegüket, hogy majd kifelé áradó képeket szülhessenek, szűrhessenek…

A legaktívabb mozdulatok így: a tükörlap mélyében zajlanak; a külső visszaverődés: mindennapok bábjátéka, a benső szétpárolgás: álmoknak titka…

Az eltörött (bezúzott) tükör: reinkarnáció…

Ám, vigyázat! A Sáros ablakok éber alvás-fázisokban sötétlő érzet-csorgások. Alvadt vér és kínzó szurok szövetei; visszatérően beboruló nappalok…

A tükör-jelenséget az írás folyamatában is megtalálhatjuk: Leonardo da Vinci és Matteo Zaccolini például kalligrafikus tükörírást használtak, Milorad Pavić e tükörírást fordított irányba haladással magyarázza: szerinte a tükröknek van saját életük és jobbról balra olvasnak… Ó, visszaáramlások intim hatása, könnyed eleganciája…

 

Knyih__r_Amarilla_Surface_II.___szon.jpg
Knyihár Amarilla: Surface II.
100x100 cm, 2021, olaj, vászon

 

Amarilla esetében a festés egy-egy módozata mintegy speciális vízre-írás, víz-tükörre folyatot (fojtatott) folytonosság-elmélyülés. Keleti kultúrák finomsága, filozófiák szavak nélküli esztétikája találkozik itt: ingoványos élet-tereink, bizonytalan ittlétünk ki- és befolyásaival… Merülés közbeni (lassított, hosszasan óhajtott) lebegés…

A tükör fivére és nővére a visszhang és az árnyék. – Súgja a poéta egy szomorú fűz odvából, az ártér alkonyi magányából. A képmás és a hasonmás közötti másság azon múlik, mi esik feléd: az ezüst az üvegen vagy az üveg az ezüstön, a Hold a vízen vagy a víz a Holdon. – Suttogja egy eltévedt alföldi próféta a visszhang torzulatából…

A lenyelt tükrök (bennünk) rendhagyóan viselkednek. Émelyítő víziókat is indukálhatnak! A mérgező ezüst-nitrát, amellyel az üveg egyik felét bekenik, hogy tükör legyen belőle: a csontvelőnek, illetve az agyvelőnek felel meg az emberi testben, és a Holdat jelképezi…

A víz, tükör, csiszolt üveg, mint kép-mutató felületek: meg- és előidéznek, megfestenek, elővetítenek, s torzítanak-szépítenek: tárgyakat, embereket, helyszíneket és szellemeket egyaránt… A tükör, víztükör, tátongó kút, netalán tengerszem: egyféle átjáró, mélyébe behívó, magába lélegző lételem…

A tükör a bűnös hiúság jele volt a középkorban, miközben a tibeti buddhizmusban a tudatos önreflexiót jelképezte. Ez a tárgy: a tér (és testek, formák) megsokszorozója, emellett egy meditatív közeg, alkalmazható instant ön-kép-zés (ahogyan Túri Róbert írja Tükörszilánkok és teával festett kép című tanulmányában), ugyanakkor a látás és a gondolkodás metaforája is…

Milorad Pavić Kazár szótárában a sebes tükröt tekinthetjük objektív, külső tükörnek, míg a lassú tükör a szubjektív szemlélődő tárgyat jelképezi, az tehát a belső tükör. A kazárok tükre így: tárgya és mérője is egyben annak a népnek, amely – tükörvilágát keresve az álomvilágban –, eltűnt a történelem objektív látómezejéről. A tükör, a víz, az áramlás: nem utolsósorban az időt „fogja” meg és értelmezi át az írás / festés és a világ dualisztikus szempontjából…

Az obszidián tükör: a suttogó éjjelek ében-lény lehelete; őt főleg fekete bársonykesztyűben érdemes simogatni; úgy örök hálával, tompa ragyogásával teszi boldogabbá hallgatásunkat…

 

Knyih__r_Amarilla_Viszonylat_Varilla.jpg
Knyihár Amarilla: Viszonylat VI.
100x130 cm 2022, olaj, vászon

 

A kerek higanytükröt, mint egy medencét, a relaxációnkat szolgáló helyiség padlójába ágyazzuk. E tükörre, a megfelelő nyugalmunkban, meztelenül kell ráfeküdnünk…

Az elengedésben egyek lehetünk a vizek és a Hold bensőséges influenciáival – és az eddigi tömegvonzás átértékelődik lényegünkben.

A felületek, a vásznak, a rétegekkel teli lapok végül kitisztulnak, a jelentések és jelenségek elpárolognak… Átfordulás! – Átfordulás? Tabula rasa! A távolban Tabula rázza, rezegteti… Majd legbelül is Tabula rázza… Tabula rázza a (víztükör) lapot! Tabula rázza a lélek-párás lapot…

 


Főoldal

2022. november 24.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png