Másfél század műveltség

Különleges alkalomra érkeztem 2022. szeptember 19-én a Békéscsabai Jókai Színház Sík Ferenc Kamaraszínházába. A békéscsabai kulturális, iskolateremtő Bárka-műhely két meghatározó alakjának kerek életévfordulóit ünnepeltük. Banner Zoltán (90) és Elek Tibor (60) friss könyveikkel hálálták meg az irodalom és művészetkedvelő, műértő olvasóknak az eddigi, kitüntető figyelmet. A Bárka szerkesztősége és a jelenlévő barátok együtt köszöntötték a két jubilánst a könyvbemutatókkal is egybekötött, személyes hangvételű beszélgetésen. Az est folyamán a zenei közreműködést Szomorné Budai Mariann hegedűművész és Szomor István csellóművész vállalták.

A meghitt hangulatú találkozó Banner Zoltán felolvasásával indult. A kortárs művészet- és művelődéstörténet doyenje stílszerűen a legújabb kötetéből (Télikert, Magyar Napló, Bp., 2022.) olvasta fel az utolsó helyen szereplő, Születésnapomra című versét. E kötet előtt, amely az utóbbi évtizedében születő verseit tartalmazza, korábban jelent már meg reflexiója a pályájára – erről Szabó Tibor Benjámin adott hírt a Pódiumnaplóról szóló jegyzetében. A pályakép megrajzolását, az első beszélgetés-blokkot Farkas Wellmann Éva (a Bárka főszerkesztő-helyettese, online szerkesztő) moderálta. Említésre kerültek a két ünnepelt közös vitálpontjai: színház, irodalom, művészet. Legfrissebb és legszemléletesebb, hogy a Télikert verseskötet fülszövegét Elek Tibor jegyzi, illetve Banner Zoltán a Gyulai Várszínház (igazgató: Elek Tibor) idei évadában elevenítette fel a Petőfi a hídon címet viselő, félévszázados előadói estjét mindenki nagy örömére.

Banner Zoltán felolvas
a Télikertből

Miközben az eső hangosan csepegett mögöttem a háttérben, Banner Zoltán mélyenszántó életpálya-elemzésbe kezdett. Kijelentette: „engem a költészet csinált.” Eszébe jutott a gyermekkora, amikor szülővárosát, Szatmárnémetit szőnyegbombázták, egy bomba majdnem mellette robbant, s ő kisfiúként annyi borzalmat látott, élt át – de az Isten mégis hosszú életre predesztinálta. Nagy hatással volt rá a második világháború. Első költői korszakát is ennek végétől az egyetemig számolta, addig lázadó, újító, mondhatni avantgárd lírát művelt. A kolozsvári egyetemi időben azonban megcsömörlött, kiábrándult a szocializmus világmegváltó ideáiból. Akkor kezdett újra szépirodalmat alkotni, amikor 1988-ban Békéscsabára költözött, megismerkedett Elek Tiborral, aki újra felserkentette benne a versbeszédet, az írástudók felelősségét. Ennek köszönhetően jelent meg a Hátra ne nézz gyűjteményes verseskötet, éppen a 80. születésnapra. Az elmúlt évtizedben mit sem változott Banner Zoltán ars poeticája: a láthatatlan megragadásának a hit és a művészet a két lehetséges eszköze; az ember az alkotásra teremtetett. A kezdet és vég bennünk van, a kollektív tudattalanban. A magyarok térbeli egységét ugyan megbonthatta Trianon, de az erdélyi írók megmutatták a nyugatnak a magyar nemzeti lélek megmaradásának törvényét. Ugyanakkor Banner keserűen jegyezte meg: az a szellemi Erdély, amelyben ő felnőtt, már régen nem létezik, amit elhagyott, messze ködbe vész. De az ábeli tájak még megvannak! 1964-1988 között előadói tevékenységének hála sokezer kilométert utazott szerte Erdélyben. Barátokért még ma is képes elmenni egy-egy tizenegy órás útra, akár Brassóig elvonatozik. Noha az egykori harcostársak legjava már nem él, az új generációban lehetne bizadalom. Ugyanakkor Banner ismét némi keserűséggel állapította meg: a rendszerváltó nemzedék nem vette át tőlük a stafétát, mert nem értette meg, milyen igazán erdélyinek lenni. Figyel a fiatalokra, de már nem látja bennünk azt a tüzet, amit az erdélyi ifjakban a korai Ceaușescu-időkben. Az új nemzedékre másképpen hat a transzilvanizmus, inkább kozmopolita szemléletet követnek. Abból a szempontból ez elfogadható, hogy nincs kitüntetett szerepe pusztán Erdélynek, hanem a világ minden magyarjának összetartozás-tudatát kell a jövőben is erősíteni. Amikor arra terelődött a szó, hogy milyen érzés volt mégis elhagyni a szülőföldet, Banner kedvesen megjegyezte: „Én hazajöttem otthonról.” Békéscsaba közel 40 éve új otthona, Erdély pedig mindig marad a hazája. Békéscsaba el- és befogadta Banner Zoltánt, megtanulta tőle, hogy a megmaradásnak ezek a pillérei: becsület, hit, nemzet, gondoskodás, a gondolat ereje és hatalma. A tanulságok összegzéseképpen alábbi versek felolvasásával zárult az első nagyívű dialógus-akkord: Változatok a földrengésre; Találkozás; Teagőz.

A második felvonást Erdész Ádám (a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója) moderálta. Miután méltó módon köszöntötte a frissen Tamási-díjat kapott Elek Tibort, arról faggatta, hogy az irodalomtörténész miért talált rá éppen Erdélyre – mint látszólag kimeríthetetlen kulturális témára. Elek legújabb kötetének címe sokatmondó: Szerelmem, Erdély (Gondolat, Bp., 2022.). A kötet tartalmi elemzésekor Erdész kitért arra, hogy bemutassa, milyen nagy ívű szerkesztettsége van a válogatásnak: olvashatók benne kritikák, cikkek, tanulmányok, portrék, viták, esszék, interjúk. Gyakorlatilag az elmúlt 40 évben, de főleg az 1985 után megírt, erdélyi irodalommal foglalkozó írások sora. Az első komoly Elek-tanulmány ugyan nem (Kocsis Istvánról), de a későbbi monográfiák egyes fejezetei (Székely János, Markó Béla) bekerültek a listába. Már a legkorábbi tanulmánykötete is a kisebbségi irodalommal foglalkozott (Szabadságszerelem. Magatartások és formák a nyolcvanas évek kisebbségi magyar irodalmaiból, Kalligram Kiadó, 1994). Érdeklődését az erdélyi irodalom felé bátyja, Elek István és a nagykállói gimnáziumban a világnézet tantárgy lázadó természetű tanára keltették fel, az elkötelezettségét pedig a debreceni egyetemi években dr. Görömbei András professzor mentorálása teljesítette, illetve élezte ki.

Elek Tibor válaszol
Erdész Ádám kérdésére

Nem csoda, hogy a doktori értekezésének a témája is a marosvásárhelyi Székely János volt, az ő életművét dolgozta fel (könyvben: 2000, bővítve 2011). Ezekben a művekben Elek Tibor már elégszer, de most ugyanúgy kihangsúlyozta, hogy olyan tulajdonképpen nincs is, hogy erdélyi magyar irodalom, hanem összmagyar irodalom van, amelynek van Erdélyben születő része. Ennek a vonulatnak természetesen megvannak a maga specifikumai, korszakai, nemzedékei. Ilyen volt a rendszerváltást körbeölelő Éneklő borz csoportosulás, vagy az utána szárnyra kapó Előretolt Helyőrség. Az újak székelyeskedése (pl. Iszkiri a guruzsmás berbécs elől – 2018; antológia) már parafrazálta is a transzilvanizmust. Ezeket a nemzedékeket, társadalmi, politikai, irodalmi, szellemtörténeti változásokat, áramlatokat kísérte figyelemmel Elek Tibor az elmúlt 40 évben. Papírra vetett gondolatai mind arról tanúskodtak, hogy menthetetlenül szerelmese lett Erdélynek. A kötet borítójának is olyan képet választott, ami ezt bizonyítja: dr. Fodor István csíkszeredai fül-orr-gégész szakorvos fotója díszíti a válogatás borítóját. Ahogy több erdélyi művész is fogalmazott az Amor Siculorum fotóalbumának (Előretolt Helyőrség Íróakadémia; 2019) felvételei kapcsán: az efféle képek a szerelmes szem optikáján keresztül készülnek. Végső tanulság, hogy az erdélyi irodalomról nem lehet úgy nyilatkozni, hogy az ember nem érzi át a sorsközösség-vállalás felelősségét. Ennek a gondolatnak a jegyében Elek Tibor a Banner-kötet hátuljáról olvasta fel ajánlását, majd megjegyezte: a beszélgetés alatt éppen Neil Simon: Furcsa pár című darabjának díszletei között ülnek.

Az ünnepelt páros egyáltalán nem volt furcsa, hacsak nem abból a szempontból, hogy életkoruk biblikus számmisztikába veszően osztható hárommal, ki háromszor, ki kétszer 30. Egy bizonyos, ketten együtt összesen 150 évnyi tudást, műveltséget halmoztak fel. Az egyik ajándékozó mégis úgy vélte, elfér ez a sok műveltség egy-egy minikönyvben.

Barabás Ferenc és Banner Zoltán a miniatűr könyvvel

A jubilánsokat zárásként Barabás Ferenc (komputer-grafikusművész, aki 1996-ban megalapította a Magyar Miniatűr és Bibliofil Könyvészek Társaságát) köszöntötte, akinek a műhelyében mindössze 25 példány készült abból a kuriózumból, amelynek 1. számmal jelzett darabját Banner Zoltán kapta – igényes bibliográfiát mellékelve a szerzőnek. Erdész Ádám pedig ugyanilyen kiskönyvet készíttetett Elek Tibornak – tele az elmúlt, sokévtizedes barátság személyes élményeivel, emlékeivel.

Varga Tamás alpolgármester Elek Tibort köszönti

Az eseményen jelen volt Varga Tamás (Békéscsaba alpolgármestere), aki ugyancsak szívmelengető laudációt mondott a nem mellesleg két, állami kitüntetést (BZ: Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozat; ET: Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat) is kapott díjazottnak. A találkozást természetesen dedikáció követte, és kellemes környezetben egy állófogadás foglalta keretbe.

Fotók: Kiss Zoltán

Főoldal

2022. szeptember 21.

Vissza