Helyszíni tudósítások

 

Kiss László

 

Ez tényleg megint zsizsegett

A Fiatal Írók Szövetségének visegrádi tábora, 2017. július

 

A FISZ-tábor olyan hely, ahol még annak is jár ebéd, akinek nem jár.

Novák Zsüliettel érkezem, kisvideót rakunk össze, mondhatnám nagyképűen, de az van, hogy ő veszi fel, ő vágja meg, ő teszi fogyaszthatóvá, én csupán vele együtt kérdezgetem a tábor főbb vendégeit egyetlen sufnituningolt kameránk fedezékében. Két jól kigondolt kérdéssel ostromlunk, a mellékelt videóból kiderül, melyekkel. Ami biztos: jó tanácsokat hallhat pályakezdésről, íróvá cseperedésről, aki megnézi. Novák Zsüliettel érkezem egy rettenetesen meleg csütörtök délben, és bár kajajegyünk nincs, valósággal betuszkolnak minket a tábor alatti étkezdébe, itt éhen nem maradtok.

Szóval kisfilm, plusz egy rövidke szubjektív beszámoló, mit láttam.

Láttam és hallottam például egy kellemes beszélgetőtársat a FISZ-tábor egyik legkedveltebb helyén, az eldugott panorámaplaccon. Szemközt a Börzsöny, odalent a Duna hullámai, lenyűgözően giccses látkép. A Filmszakmai Döntőbizottság tagja, többek között a Liza, a rókatündér vagy a Kincsem forgatókönyvírója, Hegedűs Bálint a prózaszemináriumot vezető Szabó Róbert Csaba meghívására érkezett a táborba, s lazán, jó kedélyűn diskurál az ifjú írókkal. Főleg forgatókönyvírásról, az irányított figyelem művészetéről („mutasd meg, ne mondd”), de a magyar film helyzetéről vagy egy film fölépülésének, szerkezetének mikéntjéről is. Megannyi megfontolandó tanács a „drámai gondolkodásról”, a „csapatjátékról”, „sikerről”, leginkább azonban a szívről, ami nélkül őszinte alkotómunka nem lehetséges.

Láttam szemináriumtöredékeket is, Szirák Péterét, aki épp egy vaskos Tolnai-kötet fölött gondolkodott a szeminaristákkal melankóliáról, traumáról, délszláv háborúról („maga a traumaelbeszélés is traumatizál”). Szakszerű, kultúrtörténeti hátteret fölvázoló társalgás, egészen a reneszánszig visszanyúlóan, röpködnek a nevek, szekunder és primer irodalmat egyaránt ajánlanak egymásnak a felek, a jó egyetemi órák ilyenek. Egy srácra le is csapok: B. Kiss Mátyás hamarosan Jászberényi Sándor könyvéről ír kritikát a Bárkának.

 

 

Láttam Péterfy Gergelyét, aki ugyancsak prózát visz, és nagyon lelkes, nagyon együtt-él a szövegekkel, inspiráló lehet a tanítványának lenni. Mindenki véleménye fontos, minden mondat, minden megjegyzés megrágásra érdemes, s bár Péterfy nagyon joviális, nagyon biztat, és nagyon helyesel, amit ki kell dobni, azt ki kell dobni. Írni tehát: húzás, faragás, csiszolás. Hangsúlyozzák a filmek és különösen a sorozatok irodalomra gyakorolt hatását, a dramaturgia fontosságát – úgy tűnik, ez megkerülhetetlen, fölvetődik majd egy kritikai beszélgetésen is, alapvetőnek tűnik, hogy a mai prózaíró (költő) sorozatokat néz. A hátunk mögött duruzsolás, idehallani Nádasdy Ádám jóleső hangját, aki fordítói műhelyt vezet, és mindenkihez van egy-egy kedves szava, munkaidőn túl is.

Amikor lehuppanok közéjük, Kukorelly Endre a nulla dies sine lineát hangsúlyozza a költőknek, egy nap se múljék el vonás nélkül, mindegy, mit írsz, naplót, jambikus sort, novellarészletet (egy mondatot, kettőt stb.), csak csináld – „tessék mindennap szöszmötölni”. Persze nem csupán ez van, vesézés folyik, elég jó szövegeket hallok (általában is ez a tapasztalatom: nem rossz, sőt inkább jó nyersanyagokkal dolgoznak a szemináriumokon), s néha ugyan versen kívülre kerülnek, de működik a beszélgetés. Más kérdés persze, hogy a versen kívülre kerülés szintén a verstér része, abból van, onnan jövünk – na, de vissza Kukorellyhez: „ha nagyon kézre esik a versírás, azonnal abba kell hagyni.” Az is jó, hogy nem okvetlen kell egyetérteni mindennel, ami elhangzik. Percekre el is hiszem, hogy az irodalom a legdemokratikusabb közeg.

Senkit nem hagyok ki: Károlyi Csaba épp az aznap esti vendég, Nádas Péter diszkréciójáról ad elő, anekdotikusan, dérys-esterházys kitérőkkel, zavarba ejtő lendülettel, ha közbekérdeznék, se kérdeznék közbe. Ítélet tényleg nincs, idő viszont annál inkább, tovább kell állnom, Schein Gábor a következő áldozat, aki szintén lírázik. Az ő szemináriuma a legélénkebb, mintha egy középsulis osztály magyar fakjába csöppentem volna, ahol a téma, mondjuk, a kreatív írás, és valaki épp slamet olvas, de szeretné, ha versként értenék. Nagyon élénk a csapat, osztálykirándulásos a hangulat, Schein feladata voltaképp a magától működő diskurzus menedzselése, amit szelíden, jóindulatúan és elfogadóan csinál.

És volt egyéb, kritikustusa és skót/francia versbemutatkozó, szaladgáló gyerekek és szaladgáló szülők, a homályban versek bogarászása, majd váratlan vita a magánkiadásról; háttérzaj: AC/DC. És volt igazi írótáboros félmeztelen foci a lankán, ahová a sokadik invitálás ellenére sem merek beszállni, pedig a második estén Szabó Robi már az ujjával fenyeget, hogy megígértem (miközben Tinkó Máté csak szomorúan, ám megértőn csóválja a fejét), de sajnos ép bokával akarok fölszállni az Újpestre induló menetrendszerintire, mihelyt fölragyog az indulás napja.

És volt két jó beszélgetés. Előbb Németh Gáborral, akit Tóth-Czifra Júlia szerencsére nem csupán legutóbbi kötetéről kérdezett, de sok más mellett az íróvá válásról, olvasásról, a kultúra – és az irodalom – demokráciájáról is („sok kultúra szövedéke az, amit kultúrának nevezünk”). Utóbb a saját műveihez is kritikusan viszonyuló, jó humorú Nádas Péterrel, akit Szegő János moderált – néha Nádas őt –, s bár nagyon sokfelé kanyargott a beszélgetés („el kell tévelyednünk”), a fő csapás a memoár volt, és ennek szükségszerű fikcionalitása, hisz nem lehet beszélni az emlékeinkről anélkül, hogy ne egészítenénk ki őket.

Két napom tehát: kb. így.

Visegrád zsizseg rád, mondja évek óta a szlogen, és ez most sem volt másképp. Noha az első éjjel olyan – minek nevezzem őket? – diszkószámok dübörögtek, hogy Saridonért nyúltam, a következő éjszaka, mintegy a szolid semmiből, igazi eksztatikus parti alakult ki – a többi már csak emlék, fikció.

S hogy jövőre másképp lesz-e? Valószínűleg igen. Korpa Tamás FISZ-társelnökkel beszélgetve megtudtam, legalább nyolcvanan rekedtek a sáncokon kívül, és jó volna legközelebb velük együtt. Mikor, hol, nemsokára kiderül.


Főoldal

2017. július 27.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Oláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Arany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdés
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA