Helyszíni tudósítások

 

 DSC02128.JPG
Alexa Károly, Szakolczay Lajos, Mirtse Zsuzsa

 

Koncz Tamás

 

Mindenről tud, és nem is hallgat róla

 

Alig kezdődött el az év, de az egyik legtermékenyebb hazai kritikus-irodalomtörténész, a Széchenyi-díjas Szakolczay Lajos már két kötetet megjelentetett 2017-ben. A Korunk farsangja válogatás szerzői portrékból és irodalmi tanulmányokból, a Jövőben a múltunk pedig válogatott színi, irodalmi és képzőművészeti kritikákat foglal össze. Az ikerköteteket február 23-án, teltház előtt mutatták be az Írószövetség klubtermében.

Szakolczay a hetvenes évek közepétől publikál – az új kiadványokkal együtt eddig 24 esszékötete, antológiája, kritikai válogatása jelent meg, és a mai napig megdöbbentő erőbedobással, alapossággal foglalkozik a kortárs és modern magyar kultúra szinte minden szegmensével. A szerző energiáját és kimeríthetetlen munkakedvét emlegette az est két moderátora, Mirtse Zsuzsa költő és a régi pályatárs, barát Alexa Károly is – rá is kérdeztek, honnan ered ez a féktelen megmutatási vágy. Alexa Károly olyan, „intézményen kívüli paliként” emlegette a kritikust, akit nem befolyásol előítélet munkája közben, és a nagy nevek mellé hezitálás nélkül emel be első kötetes szerzőket is, ha teljesítményüket erre méltónak látja. Alexa szerint az is Szakolczay bátorságát jelzi, hogy bármilyen előképzettség nélkül, pusztán műveltségére és érzékenységére alapozva kezdett el képzőművészeti tanulmányokat, kritikákat írni.

„A megmutatás vágya nem mozgatott, sokkal inkább a szolgálattétel, az értékek továbbadása” – tromfolt az első kérdésre Szakolczay Lajos. Mint mondta, keveset dolgozik, de folyamatosan, és lehetősége szerint mindent elolvas, hogy a tévedés lehetőségét is kizárja, mert, Márait idézve, „Azt is tudni kell, amiről hallgatunk”. A hallgatás és szerző azonban nehezen férne meg egymással: Szakolczay végig anekdotázta a hosszúra nyúlt könyvbemutatót, valósággal lesöpörve beszélgetőtársait a pódiumról, így Alexának, Mirtsének is jószerével csak egy-egy közbevetésre jutott lehetősége.

A Szakolczay-féle stand up így is tanulságos volt, hiszen rögtönzött egyetemi előadásként vezetett végig a hetvenes évektől egészen a közelmúltig, amikor a kritikust és a Saul fiával világhírűvé vált, de költőként is jegyzett Röhrig Gézát együtt tüntették ki a Parlamentben.

Szakolczay beszélt a Kortársban végzett szerkesztői munkájáról, de arról is, hogy dolgozott kőolajkúton és fémművekben, miközben autodidakta módon képezte magát, és az elérhető összes irodalmi lapot járatta. Visszaemlékezéseiből egy szenvedélyes és sokszor érdes modorú irodalmár portréja rajzolódott ki. Finomkodás nélkül mesélt arról, hogyan csörtézett szerzőkkel, kiadókkal vélt igazáért: volt, hogy egy kötet sorsa múlt kardoskodásán – egy nyugati magyar költőkről összeállított antológia például azért nem jelenhetett meg, mert Szakolczay nem volt hajlandó beválogatni a szponzor saját verseit.

 

DSC02136.JPG
Szakolczay mesél

 

Monológja indaként fűzte be a könyvbemutatót, ám sajnos megfojtotta annak lényegét is. A két könyvről végül annyi derült ki, hogy mindkettő vaskos, a Korunk farsangja borítójához Duncsák Attila kassai festőművész képét használták fel, a Jövőben a múltunk címlapján pedig a torockószentgyörgyi vár romja látható. Mirtse Zsuzsa kérdésére – hogy a szerző milyen szerkesztői elv szerint állította össze a kötetek tartalmát – Szakolczay  például csak annyit válaszolt: „ahogy esett, úgy puffant.”

Ezért röviden külön is bemutatnám Szakolczay Lajos új műveit: a Korunk farsangját a Magyar Napló jelentette meg, a szerző pedig kis és nagy pályaképeket gyűjtött benne össze. Irodalmi portrét közöl többek között Jékely Zoltánról, Nagy Lászlóról, Székely Jánosról, Gérecz Attiláról, Határ Győzőről és Baka Istvánról, karneválos, sokszínű válogatása pedig több évtizedet felölel.

A Jövőben a múltunkban az irodalmi írások és esszék mellett színikritikák, képzőművészeti elemzések is helyet kapnak. A 496 oldalas kötetet öt fejezet tagolja – a Gong színházkritikákat fog egybe, a Búcsú és Siratás művészi igényű nekrológokat tartalmaz, a központi szerepet azonban az Olvasó-próba című ciklus kapja. A szerző ebben 60 olyan irodalmi kritikát gyűjtött össze, amit 1995 és 1996 között a Kortárs folyóiratban jelentetett meg.

Közel ezer oldal vár tehát az olvasóra, és ez még talán csak a bemelegítés – Szakolczay Lajos tempóját és vitalitását ismerve nem kizárt, hogy a kritikus idén akár újabb kötetet is megjelentethet. Alexa Károly a maga részéről el tudna képzelni egy ötezer oldalas, kizárólag Szakolczay-kritikákból álló magyar irodalomtörténetet – „persze, ehhez kell egy kellőképpen őrült kiadó is.”

 

Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Magyar Napló, Budapest, 2017, 500 old., 3000 Ft.

Szakolczay Lajos: Jövőben a múltunk. Napkút Kiadó, Budapest, 2017, 496 old., 3490 Ft.


Főoldal

2017. február 27.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png