Helyszíni tudósítások

 

 7.jpg

 

Ágoston Szász Katalin

 

„…annyi szó között ott vagyok én is”

Darvasi László írói estje Békéscsabán

 

A Békéscsabai Jókai Színház Művész Kávéházban, 2016. november 28-án, a teátrum és a Körös Irodalmi Társaság szervezésében mutatták be Darvasi László két legújabb kötetét, az Isten.Haza.Csal. című novelláskötetet és a Taligás című regényt. Az esemény házigazdája és a meghívott beszélgetőtársa Elek Tibor irodalomtörténész volt.

 

16.jpg
Darvasi László

 

Miért van rosszkedve a pékkisasszonynak?

 

Elek Tibor elsőként az író apadhatatlan munkakedvére kérdezett rá, a majdnem évenként megjelenő köteteket és a heti két-három tárcát hozva fel evidenciaként. Darvasi elmesélt egy történetet, miszerint tíz évvel ezelőtt majdnem abbahagyta a tárcaírást, de a mindennapi életben minduntalan olyan helyzetekre talált, amelyek írásra szólították. Így, a feltett kérdésre a szerelem, a munka szeretete lett az egyik válasz, a másik pedig a félelem. A szerző az írást oppozícióként látja, egyfajta ellenállásként azzal szemben, amitől mindannyian félünk; próbálkozás az idő megállítására, a halállal való szembeszállásra.

 

14.jpg
Közönség

 

„A mai magyar valóság odajött hozzám és pofán csapott”

 

Legújabb novelláskötete, a 2015-ben megjelent Isten.Haza.Csal. a mai magyar valóságról szól. A Bárka főszerkesztője arról kérdezte Darvasit, mennyire volt tudatos szándéka, hogy ezúttal egy ilyen kötetet hozzon létre. Az író elmesélte, hogy lejárva szüleihez, maga is látta és tapasztalta a vidéki nyomort, felfedezte, hogy mindenkinek megvannak a maga történetei – „mindenkiben novella van” –, így azokat ki sem kellett találni, hanem úgy leírni, hogy az egyediből általános érvényű kerekedjen: „az lesz igazán a miénk, ami kifelé is tud szólni”. Az Isten.Haza.Csal(ád) a félbevágott szóról, életről, valóságról szól. Az író felolvasta a Vicces dolgok, humoros esetek című novelláját a kötetből.

 

 

12.jpg
Darvasi László felolvas

 

A mondat egy univerzum

 

Elek Tibor következő kérdése az irodalom mai világban való szerepére vonatkozott. Darvasi kifejtette, hogy „az irodalomnak sem feladata, sem küldetése nincsen”. Egyedül tárcák és gyermekirodalom esetén néz ki az író az olvasóra, máskor nem foglalkozik semmi egyébbel, csak az anyaggal. Az már ajándék, ha az olvasó lényegileg találkozik a kész művel. Az író kitért a mondatok fontosságára is: „Sokszor azt felejti el az irodalom, hogy a mondat miből van. A mondat nem mondatból van, hanem emberből van. És akkor mindenből van.”

 

13.jpg
A Libri könyvesbolt igényes Darvasi-polca a helyszínen

 

József Attila, Csáth Géza, a magyar író, a trubadúrköltő is a Taligás

 

Az Egy templom kitakarítása című novella mitikusságát megemlítve, a moderátor átterelte a beszélgetést az író nagyregényeire, melyek kapcsán nem hiába emlegetik a mágikus realizmus fogalmát. Darvasi szerint hitelesen csak kétféleképpen lehet hozzányúlni egy témához: a szociográfia írói eszközeivel, a szikárabb nyelvezetű novellák esetében, vagy „álmodozva”, a nagyepikáiban.

A Taligás cselekménye 1728-ban játszódik, a török által üresen hagyott Magyarországon, ahova beözönlenek a migránsok (németek, szerbek). Szeged városa él, de a helyi hatalmak folyamatos konfliktusban állnak egymással. A kedélyek lecsillapításának érdekében a város koncepciós pert rendel el, amit ma a nagy szegedi boszorkányperként ismerünk. Darvasi elmondta, hogy eddig meg is volt a regényvilág, de hiányzott még belőle a személyes tét – így jött Taligás, a könyv- és szóhordó ember, a nyavalyatörős. A mindenkori író, alkotó metaforikus alakja.

 

9.jpg
Panoráma

 

A regény kapcsán felmerült a fordítások kérdése is. Taligás nem csak könyvekkel kereskedik, de a szavakkal is: szaval, verseket, szövegeket mond fel. Így a regényben különböző írók és költők szövegrészletei jelennek meg, a szerző újrafordításában, átírásában. Darvasi elmesélte, hogy külön odafigyeléssel kellett kiválogatni a részleteket – vajon mit ismertek már akkor, melyik szerző művei léteztek nyomtatásban. Ugyanakkor a már meglévő magyar fordításokat sem alkalmazhatta, mivel a tizennyolcadik században például Shakespeare művei már léteztek, de azok Arany-fordításai még nem. Ugyanakkor Szeged kapcsán mégis bekerült a műbe egy-egy Juhász Gyula- és Baka István-idézet is.

 

1_1_.jpg
Dedikálás

 

Darvasi László egyike azon nagy formátumú embereknek, akikből manapság már csak keveset találunk. Valódi mélységekben beszélt az irodalomról, hitvallásáról, az alkotó ember, a magyar ember sorsáról, szenvedéseiről, szenvedélyeiről. Zárszóként hadd idézzem a Taligás egy passzusát: „Cipeli a sánta a táncot, és mintha táncolna maga is.” – hát nem ezt teszi az, ki teremt?

 

Fotók: Rácz Katalin


Főoldal

2016. november 30.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Húsvéti fénySzőcs Géza verseiHáy János verseiBotyánszki Ági versei
Prózák
Molnár Vilmos prózáiBeck Tamás prózái Vági János: ViszonyVajda Albert ismét csütörtököt mond
Kritikák
„Csak” a szövegA tétovaságtól az elragadtatásig - Simai Mihály kötetérőlRendezni végre…„mint akit eltakar egy szó” – Darvasi László: Taligás
Esszék, tanulmányok
„… szívébe égették a szabadságot!”Legális drogot árulunkKosztolányi Dezső ismeretlen köteteTűnődések az idei Kossuth-díjak egyikéről
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA