Szarka Károly
Angyalok és hóhérok
Három nap intenzív táborozás után általában nehéz eldönteni, mire vágyik leginkább az ember, de azért egy sokadik frissítő zuhany, egy könnyed, gyomorkímélő ebéd és egy kiadós alvás általában szerepel a kívánságlistán. Mivel azonban újra tombol a kánikula, kizárólag a strandon tudom elképzelni magam – fájdalom, hogy a nem túl korai kelés és a beszámolóírás miatt lemaradok a délelőtti turnusról, délután viszont sűrűn követik egymást az izgalmasnak ígérkező programok. Kezdésként Schein Gábor részvételével zajlana egy beszélgetés az irodalompolitikáról, de mivel Schein nem tud eljönni, Gaborják Ádám JAK-elnök foglal helyet a Szépírók Társaságának elnöke, Gács Anna, valamint a moderátor, Fehér Renátó mellett. A téma is változik: az R25 antológia szerzőinek a Tokaji Írótáborban való szereplésétől elindulva a bojkottig, párbeszédig, az írószervezetek politikai szerepvállalásáig, politika és irodalom viszonyáig sok mindenről szó esik.
Fehér Renátó, Gács Anna, Gaborják Ádám
A legfontosabb kérdés talán az, hogy legitimálja-e a puszta jelenlétével egy író, illetve rajta keresztül egy írókör azt a tábort, ahol a hatalom képviselői jelölik ki az utat az irodalom számára, és amely a 2004-es kilépési hullám (és előzményei) óta a JAK tagságának nagy része számára vállalhatatlan Magyar Írószövetséghez kötődik. A bojkott helyett viszont felmerül egy másik stratégia: el lehet menni Tokajba, ha az ember megfogalmazza markáns kritikai észrevételeit, ahogy azt többek között éppen a most hiányzó Schein Gábor is megtette. Elhangzanak érvek a párbeszéd, sőt az együttműködés mellett is: Papp-Für János, a Tokaji Írótábor titkára, és Áfra János, a JAK elnökségi tagja, közösen szervezték meg a régióban fontos szerepet betöltő Hajdúböszörményi Írótábort. A közönség felé is kinyíló beszélgetés a tábor programjának kétségkívül legindulatosabb eszmecseréje.
Kevésbé feszült hangulatú a következő beszélgetés. Mán-Várhegyi Réka futballról és identitásról faggat néhány labdarúgáshoz kötődő írót. Közülük Kiss Tibor Noé inkább játékosnak tartja magát, Németh Gábor inkább szurkolónak, az idén az Egy futballfüggő naplójából című tárcakötetével jelentkező Gazdag József pedig – ahogy ez könyvéből is kiderül – az igazán elkötelezett, elvetemült és gyógyíthatatlanul függő szurkolók mintapéldánya. Németh izgalmas történetet mesél az identitásról: MTK-drukkerből esztétikai okok miatt lett Fradi-drukker, majd újra a riválishoz pártolt. Kiss aztán ostorozza egy kicsit a magyar futballt, Gazdag viszont felvidéki magyarként a magyar válogatott és a dunaszerdahelyi DAC szurkolótáborainak identitást meghatározó, közösségformáló szerepéről is szót ejt.
Kiss Tibor Noé, Németh Gábor
Az identitással kapcsolatban ugyanakkor fontos gondolatokat hallunk: a globalizáció, a szórakoztatóipar részévé válás és a technikai fejlődés miatt az egyes csapatok elveszítették korábban markáns arculatukat, az egykor nemzetekhez, vallásokhoz, ideológiákhoz, társadalmi osztályokhoz, városok negyedeihez és legendás játékosokhoz kötődő klubok ma már tulajdonképpen nem tartoznak senkihez. A Liverpoolnak például Bangkokban van a legtöbb szurkolója, az pedig már nem is kelt feltűnést, ha egy csapat évről évre lecseréli szinte a teljes játékoskeretét. Természetesen a magyar irodalom és a futball viszonya sem megkerülhető, hiszen több csapatra való magyar író rajongott és rajong a sportágért Mándy Ivántól a közönség soraiban is helyet foglaló Kukorelly Endréig.
Mán-Várhegyi Réka
Mán-Várhegyi Réka moderálja a következő beszélgetést is: Kiss Noémi Sovány angyalok című regénye és Szvoren Edina Az ország legjobb hóhéra című novelláskötete van terítéken. Illetve a létező és a kitalált nyelv, valamint a valóság és a fikció viszonya. Mán-Várhegyi Réka elmeséli, hogy húszéves lányként nem szeretett volna húszéves lány főszereplőről írni, nehogy a lektűr kategóriába sorolják, ma viszont már egy ilyen szöveg is lehet „irodalmi”, ahogy az önéletrajzi olvasat, a személyesség is újra „divat”. Szvoren elárulja, hogy szereti azt a fajta kihívást, amit egy új nyelv megalkotása jelent számára, de a hely és az időpont kevésbé érdekes. Kiss Noémi szövegeiben viszont markánsabban van jelen a lokalitás és a kor, ráadásul a felolvasott részlet egyik helyszíne stílszerűen éppen Szigliget.
A három beszélgetés után végkimerülést érzek, pedig hátravan még két nemzetközi program: a Solitude projekt felolvasóestje Tóth Kinga moderálásával, és a Re:Verse műfordítói workshop osztrák vendégeinek bemutatkozása Lesi Zoltán vezetésével. Közben a hegyvidéki szállásom és a kastély közötti, naponta legalább négyszer megtett út egyhangúságát megtörve, újra lebattyogok a még messzebb található strandra – az utolsó kánikulai hétvégét ki kell használni. Így gondolja Darvasi László is, aki a komplett prózaszemináriumot telepíti le a Balaton partjára. Finishez érkezik G. István László líra-, illetve Tompa Andrea drámaműhelye is. A szombati napon tartjuk meg a közgyűlést, aztán jön a tábor fénypontja: Gaborják Ádám záróbeszéde és a titkos naplók felolvasása. Idén Bartók Imre és Tóth Kinga kapták a feladatot, hogy megfigyeljenek minket, az eredmény pedig két remek szöveg és egy órányi önfeledt nevetés.
Vasárnap délelőtt nehezen döntjük el, hogy a kastély és a külső szállások kiürülése, a takarítószemélyzet megjelenése és a hétfő közelsége miatt felszálljunk-e egy Budapest felé tartó buszra, vagy a végéhez közeledve is könyörtelenül forró nyárnak és kínzó vágyainknak engedve addig maradjunk a strandon, amíg le nem bukik a nap a tóparti hegyek mögé. Utóbbit választjuk, és jól tesszük, mert mindent megtudunk az úszás terápiás jellegéről, bár az én kedvemet egy rövid időre elrontja, hogy fél óra sorbaállás után az orrom előtt viszik el az utolsó tál halászlét a büféből. A naplemente viszont tényleg látványos, a túloldalon a vörösen izzó Hold megjelenése pedig annyira mesebeli, félelmetes és valószerűtlen, hogy két pártra osztja a tábor maradékát: én kivételesen nem a fényképezők, hanem a tátott szájjal bámulók csapatát erősítem. Éjfél után érünk haza, a naptár szerint még augusztus van, de már hétfő.
Fotók: Bach Máté, József Attila Kör
Szarka Károly
„Legyen mindenki aktivista!”
Egyéves szünet után foglalja vissza az őt megillető régi helyét a JAK-tábor: több évtizedes hagyományait követve, augusztus utolsó hetére Szigligetre, az Esterházy-kastélyba költözik vissza a József Attila Kör. Természetesen a két évvel ezelőtti tábor szigligeti képek villannak be hetek óta, eszembe jut többek között az is, hogy mennyire gyűrötten, elcsigázottan érkeztem annak idején a Balaton partjára.
Most is, kialvatlanságom ellenére, az elsők között érkezem a Déli pályaudvarra, a többiek szerint nem is nézek ki olyan rosszul. Érzem, hogy huszonnégy óra múlva nem ezt fogják mondani, de a jövő helyett inkább a jelenre koncentrálok. Legalábbis addig, amíg meg nem érkezünk a felújított kastélyba: sűrű bocsánatkérések kíséretében közlik velem, hogy külső szállásra kerülök, amivel ki is békülnék, ha nem kellene felfelé gyalogolni közel fél órát.
Hiába gondoltam felelőtlen magabiztossággal, hogy a sajtómunkások helyet kapnak majd a kastélyban, vagy legalább a kastélyhoz közel eső utcák magánházainak valamelyikében, úgy látszik, naiv voltam. De még ezzel a majdnem két kilométeres távval sem lenne különösebb bajom (nálam sokkal fontosabb embereket, fellépőket és többkötetes szerzőket is a Külsőhegyi út 66-ba száműznek, ahonnan amúgy is szép kilátás nyílik a Balatonra), ha nem néznének rám néhányan szúrós tekintettel, amikor kihagyom valamelyiket a napi három-négy program közül. Az első ilyen, általam kihagyott program Gaborják Ádám JAK-elnök megnyitóbeszéde után, a fiatal költők verseinek megzenésítése – a visszajelzések alapján nem maradok le semmi fontosról. Az első nap krónikájához tartozik még Pion István beszélgetése a R25 antológia néhány szerzőjével: Borda Réka, Fehér Renátó, Kerber Balázs és Kovács Kristóf témája az a rendszerváltás, amely az ő születésük előtt történt, de szóba jön a fiatal költők költészethez való viszonya is.
Kerber Balázs és Borda Réka
Másnap, miután lemaradok a reggeliről, de még időben odaérek az ebédre, egy másik antológia, a Tíz igaz történet bemutatójára ülök be. A Libri Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzőit az Amnesty International kérte fel, a témák jogsértésekhez kapcsolódnak. A könyvbemutatót Czinki Ferenc moderálja, beszélgetőtársai pedig a szervezetet képviselő Jeney Orsolya, valamint két író, Karafiáth Orsolya és Kiss Tibor Noé. Előbbi az egészségügyi ellátás hiányosságaitól szenvedő afrikai nőkről, utóbbi egy tengeralattjáró transznemű kapitányáról írt novellát. Mindketten úgy érzik, olyan témát kaptak, ami közel áll hozzájuk, sőt Karafiáth mindenkit arra biztat, hogy legyen aktivista. És ha már a jogoknál tartunk, néhányan úgy érezzük, jogunk van úszni egyet a Balatonban, és meg is tesszük. Utószezon van, de még így is viszonylag népes a stand, és nemcsak másnapos írókból áll ez a népesség. A kastéllyal szemközti cukrászda viszont tényleg a táborozóké, másnak alig jut hely a teraszon.
Jeney Orsolya, Kiss Tibor Noé
A programok közben zajlanak: befut Szigligetre az audiovizuális performansszal készülő Magolcsay Nagy Gábor, aztán Fenyvesi Ottó olvassa fel Ramones-pólóban, hogy mi is az a rock and roll. A hiányzó Domonkos István helyett Valcz Péter szaval, majd Brenner János, Kabai Lóránt, Lanczkor Gábor és Orcsik Roland részvételével kezdődik beszélgetés vajdasági irodalomról és magyar neoavantgárdról, sőt Lanczkor és Orcsik még zenél is a Médeia fiai nevű formáció tagjaként.
Fenyvesi Ottó, Lanczkor Gábor,
Orcsik Roland, Brenner János
A YouTube-diszkó hajnalig tart Kispál-, Tankcsapda-, Nirvana- és Guns’n’Roses-klasszikusokkal, és hiába változik szerda estéről csütörtök reggelre kiránduló gimnáziumi osztályból nyugdíjas otthonná a tábor, a programok ezen a napon is ugyanolyan sűrűn követik egymást. Az igazán aktív táborozók pedig a szemináriumokra is szorgalmasan bejárnak, többen dicsérik közülük Darvasi László prózaműhelyét.
Darvasi László prózaműhelye
A JAK-füzetek szerkesztői, Balajthy Ágnes és Borsik Miklós az idén megjelent könyveket, Fekete Richárd és Toroczkay András versesköteteit, valamint Urbán Ákos prózakötetét mutatják be, aztán megérkezik Czapáry Veronika, Sirokai Mátyás és Szőcs Petra is egy összművészeti beszélgetésre.
Borsik Miklós, Balajthy Ágnes
És ha mindez még nem lenne elég, vacsora után nem akármilyen csemegét kapunk. Az új JAK-sorozat, a Melting Books egyik kötetéről, a Goebblesről beszélget a szerző, Bartók Imre, valamint Miklósvölgyi Zsolt, Nemes Z. Márió és Szemerey Samu. Bartókot ismerve sejtettük, hogy ez lesz az egyik legexkluzívabb program, és nem is kell csalódnunk.
Bartók Imre, Nemes Z. Márió,
Szemerey Samu, Miklósvölgyi Zsolt
Először egy rövidke filmvetítés sokkolja a teremben ülőket, aztán Nemes Z. tart egy kis előadást a „sajátos esztétikai stratégiával bíró”, nyomasztó és szándékosan amatőrnek tűnő náci tematikájú filmekről, Bartók meg arról, hogy miért segítenek ezek jobban a történelmi traumákra való emlékezésben, mint a hagyományos értelemben vett moralizáló, erkölcsi ítéletet hirdető emlékművek, amelyek közé akár a Schindler listája is besorolható. Hallunk részletet a drámából, aztán a fanzine típusú kiadványokról indul hosszú beszélgetés, ennek kapcsán pedig ellenkultúráról, undergroundról, közösségépítésről. Kár, hogy másfél óra után a közönség már nem tud koncentrálni. A JAK-tábor felén viszont túl vagyunk – rövidebb a buli, rövidebbek a pénztárcák, próbálunk többet aludni. Mert a fele még előttünk van.
Fotók: Bach Máté, József Attila Kör
