A JAK standja a Vörösmarty téren
Szarka Károly
Nem jó nem írni
JAK Piknik, 2015. június 4-6.
Az Ünnepi Könyvhéttel párhuzamosan zajló JAK Piknik a Vörösmarty téri programok remek alternatívája: bár a József Attila Kör standja most is ott áll megszokott helyén, a JAK-füzetek bemutatóit az RS9 Színházban tartják. Mivel a terem kicsi, a rendezvényeket pedig jó előre meghirdették, a könyvbemutatókra hamar elkelt minden jegy. Bár egy nagyrészt szeles, esős, kellemetlenül hűvös tavasz után június elejére hirtelen tört ki a nyár, és normális ember ilyenkor jobban érzi magát a szabadban, azért a Rumbach Sebestyén utcában sem lehet panasz a hangulatra.
Csütörtökön az R25 című antológia bemutatóját nézzük meg, amely a rendszerváltás után született, húsz-huszonöt éves költők verseinek gyűjteménye. A kötetet Áfra János szerkesztette, aki Braun Barna társaságában vezeti fel az estet. Mivel alapvetően minden válogatás szubjektív, ebben az antológiában is lehet keresni és találni hibát, és rögtön szóba is jön az a kommentháború, amit Dékány Dávid indított a Facebookon: miért került bele az antológiába a sokkötetes, ráadásul néhány hónappal a határnyitás előtt született Nyerges Gábor Ádám, amikor a többiek nagyrészt kötet előttiek vagy elsőkönyvesek. Dékány egyébként nem irigységből kritizált, mivel túlkorosként, vagyis ’88-as születésűként amúgy is kimaradt volna, Áfra mindenesetre megjegyzi, hogy a vita felelevenítése azért reklámot csinál neki.
Braun Barna, Áfra János és az R25 szerzői
Az antológia sokszínűségére jellemző, hogy a szerzők között akadnak erdélyi (André Ferenc, Győrfi Kata és Kali Ágnes), felvidéki (Gužák Klaudia és Nagy Hajnal Csilla) és vajdasági (Oláh K. Tamás) költők. Az anyaországban születettek zöme (Bende Tamás, Bíró Krisztián, Borda Réka, Fehér Renátó, Hevesi Judit, Kemény Lili, Kemény Zsófi, Kerber Balázs, Kovács Kristóf, Nyerges Gábor Ádám, Polák Péter, Stermeczky Zsolt Gábor, Szabó Márton István, Szenderák Bence és Zilahi Anna) Budapesten él és szem előtt van, bár ők is a legkülönbözőbb helyekről érkeztek Szombathelytől Miskolcon át Hódmezővásárhelyig, és igaz ugyan, hogy négyen is (Balogh Zetas Péter, Baranyi Gergely, Horváth Imre Olivér és Juhász Tibor) Debrecenben élnek, a fentiek miatt Áfra talán nem vádolható túlzott lokálpatriotizmussal.
Mind a huszonöt szerző nem tudott megjelenni, de így is sűrűn váltják egymást a színpadon a felolvasók, akikkel Áfra készít villáminterjúkat. Túl sok mindent nem árulnak el magukról a szerzők, Győrfi Kata elmondja például, hogy a verseit olvasásra, a slam-szövegeit meg előadásra szánja, Zilahi Annától pedig megtudjuk, hogy akkor lesz kötete, amikor elkészül. Nem biztos persze, hogy fogékonyabbak lennénk valami mélyebbre is a tízedik felolvasás után, így viszont éppen annyi idő jut egy-egy költőre, amennyi még befogadhatóvá teszi a ránk zúduló líra- és információmennyiséget. Az apró színházteremből kiáramló kisebb tömeg aztán szinte utcabáli hangulatot teremt, és a helyzet másnapra csak fokozódik: míg odabent akciós áron kaphatók a JAK-füzetek, az utcán ingyen vihető az esernyő, a bőrönd vagy a fotel.
A JAK Piknik programjaihoz ugyanis az erzsébetvárosi lomtalanítás szolgáltat egészen eredeti hátteret, Bach Máté pedig már fotózza is a JAK-füzetek sorozatszerkesztőit, Balajthy Ágnest és Borsik Miklóst, amint a szeméthalom tetején ülve pózolnak az új könyvekkel. Az említett antológia mellett most jelentek meg Fekete Richárd Bányaidő, Ijjas Tamás Hipnózis és Toroczkay András A labirintusból haza című verseskötetei, illetve Papp-Zakor Ilka Angyalvacsora és Urbán Ákos Egy helyben című prózakötetei. Sőt Melting Books néven új intermediális kiadványsorozat is indult, melynek első darabjai Bartók Imre és Trapp Dominika Goebbels, valamint Lichter Péter és Szigeti Árpád Rimbaud-komplexus című művei. Széles tehát a kínálat, kapkodjuk is a fejünket. A Finnországban élő, JAKkendő-díjas Papp-Zakor Ilka könyvbemutatóját például nem szívesen hagynánk ki, így ezzel kezdjük a péntek estét.
Balajthy Ágnes, Ijjas Tamás, Toroczkay András, Borsik Miklós
A beszélgetőpartner Forgách András, aki egészen lazára és hétköznapira veszi: végig a könyvről és az irodalomról van szó, de közben kiderül az is, hogy a szerzőnek Nils Holgerssont és Adrian Mole-t olvastak gyerekkorában, hogy óvodásként már maga is olvasott, hogy az unalmas matekórákon tanult meg oroszul, hogy nem ír naplót, és hogy otthon patkányokat tart. Meg az is, hogy „nem jó nem írni”, amire válaszként Forgách megjegyzi, hogy ha az író napokig nem ír, az olyan, mintha nem mosakodhatna. Azt viszont nem tudjuk meg, hogy Kolozsváron vagy Helsinkiben jobb élni, de így is elég informatív a beszélgetés. Az Angyalvacsora szövegeiről a moderátor elmondja, hogy a gyermeki rácsodálkozás mellett meglehetősen kegyetlenek, a szerző pedig elárulja, hogy bár a közönség soraiban helyet foglaló édesanyja reméli, hogy nem a saját gyermekkori élmények inspirálták őket, be kell vallania az ellenkezőjét. „De nem úgy”, teszi hozzá gyorsan, jelezve, hogy azért fikcióról van szó.
Forgách András és Papp-Zakor Ilka
Természetesen a kedvenc olvasmányok sorolása sem marad el, és bár Papp-Zakor Ilka bevallja, hogy hiába számít közhelyesnek, de hatott rá Márquez Száz év magánya és Bulgakov Mester és Margaritája, újra és újra elolvassa Joseph Hellertől A 22-es csapdáját, és mivel a filológia mellett biológiát is tanult, Gerald Durrel és Konrad Lorenz könyveit is nagy kedvvel lapozgatja. Az elsőkönyvesekkel való beszélgetések kötelező elemeit tehát nem ússzuk meg, de a könyvbemutató így is szórakoztatóbb az átlagnál. És mivel jól érezzük magunkat, a következőre is maradunk: Ijjas Tamást és Toroczkay Andrást a két szerkesztő, Balajthy Ágnes és Borsik Miklós faggatja versesköteteikről.
Ijjas a magányos, macskás férfi szomorú életét írta meg a Hipnózisban, amellyel úgy érzi, elégedett lehet: az egyik folyóirat-szerkesztő túl hígnak, a másik túl sűrűnek találta ugyanazt a versét. Toroczkay egy jellegzetes bölcsészéletutat bejárva idehaza és külföldön többek között készített viaszbábukat, mosogatott tányérokat és dolgozott egy labirintus pénztárában is – utóbbiból ered A labirintusból haza kötetcím. Az est, és talán az egész JAK Piknik legszebb momentuma, hogy miközben Borsik éppen arról beszél, mennyire unalmas a kötet (Závada Péter írta róla egyébként, hogy annyira unta, mint a saját életét), Toroczkay felvesz az asztalról egy szendvicset, és jóízűen elkezd falatozni. A mozdulatsor láthatóan spontán – ennél jobban meg sem lehetett volna rendezni.
