Ughy Szabina:
Ó, ció, levitáció
Az Érik a nyár gyerekirodalmi antológiát mindenféle mankó híján kezdtem olvasni, cél és fenntartások nélkül, mondhatni, az olvasás legideálisabb állapotában. Rögtön a segítségemre siettek és kézen fogtak az illusztrációk, s aztán húztak magukkal a szépíróként jól ismert nevek, akiknek stílusa ezekben a szövegekben is visszaköszönt. Itt azonban Kukorelly Endre fesztelensége nem szexjelenetekben, hanem egy laza jó napot-ban csattan, amin persze nyilván a gyerek is úgy fog felnevetni, mint én, csak másért. Zalán Tibor rímes prózájában ott van a jól ismert zaláni fájdalom és belenyugvás, Podmaniczky Szilárd szelíd iróniája pedig most is jól elszórakoztatott, hasonlóan a szerző „komoly”, felnőtteknek szóló szövegeihez.
Olvasás közben döbbentem rá, hogy mennyire megfeledkeztem arról a lebegő nyugalomról és elégedettségről, amit a mesék adnak. Nagyjából bennük van minden, amit egy könyvben keresek: spiritualitás, remény, humor és némi bölcselet, például, hogy jótett helyébe jót várjunk, hogy a véletlenek olykor sorsszerűek, hogy minden jó, ha vége jó, és hogy soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. Persze mindezeket így együtt csak a mese műfaja viszi el a hátán...
Az antológiában szereplő írók közül van, aki igazán belülről, belső mágiával közelít a szöveghez és gyerekekhez, például Máté Angi Volt egyszer egy nyár és Gimesi Dóra Krétakirálylány című meséiben, de ugyanúgy felizzik a fantázia Finy Petra A nagyerejű napernyő, Kamarás István Amatitka, Kántor Péter Gesztenyefa levelén című szövegeiben. Van, aki realisztikusabb, földibb pályákon mozog, így Nyulász Péter a Megérett a nyárban vagy Péterfy Gergely A csuka, a macska és a papagáj című mesékben. És van, aki jó adag humorral dolgozik, ezen belül is leginkább a nyelvi humor a fő mozgatórugó, például Markó Béla, Lackfi János és Kiss Ottó. Ezen kategóriák között természetesen bőven akad átfedés.
Érdekes, hogy az antológia meséiben több helyen felbukkan a pénztelenség motívuma. Persze mindig is volt szegénylegény és templom egere, de ezekben a kortárs mesékben más, hétköznapi formában köszön vissza a nincstelenség. Egyszerűen nincs pénznyaralásra vagy ételre: May Szilvia Úszómester a dézsastrandon, Böszörményi Gyula Lopotnyik és a nyárnyafi-nyűg meséiben. A másik jellemző motívum pedig az unatkozás: Mészöly Ágnes Barni és az unatkozóművész, Zalán Tibor A kíváncsi kiscsillag és a kíváncsi sün vagy Podmaniczky Szilárd nagyfiús történetében.
A négy illusztrátor különbözősége üdítő egységgé áll össze a könyvben. Szegedi Katalin illusztrációi egyfajta meleg, rusztikus, már-már nosztalgikus hangulatot idéznek meg. Mégsem különülnek el tőle a többiek, így például Rofusz Kinga hideg és fegyelmezett pasztellszíneinek nyugalma, visszafogottabb képvilága. Négyük közül Gyöngyösi Adrienn letisztult, minimalista stílusa engedi meg magának a legtöbb humort, Szalma Edit pedig, akiknek képei a legmozgalmasabbak, többnyire az arányok széthúzásával éri el a kellő hatást, az ő pufók alakjainál ugyanis nincs szerethetőbb a könyvben.
Az antológia a már korábban megjelent Elfelejtett lények boltja kiadvány nyári váltótársa. A vakáció közeledtével ideális olvasmány lesz minden gyerek és kiskamasz számára. És a nagy visszaszámlálás meg is kezdődik lassan, június és a vakáció már a nyakunkban, a késő estig tartó bújócskák után, vagy délutáni szieszták idején, az árnyékba húzódva igazi felüdülés lesz olvasni Az érik a nyarat.
A kötet szerzői: Balázs Imre József, Böszörményi Gyula, Czigány Zoltán, Finy Petra, Gimesi Dóra, Jász Attila, Kamarás István, Kántor Péter, Kiss Ottó, Kukorelly Endre, Lackfi János, May Szilvia, Markó Béla, Máté Angi, Méhes György, Mészöly Ágnes, Nyulász Péter, Petőcz András, Péterfy Gergely, Podmaniczky Szilárd, Tandori Dezső, Vörös István, Zalán Tibor.
Az illusztrációkat Gyöngyösi Adrienn, Rofusz Kinga, Szalma Edit, Szegedi Katalin készítette.
(Érik a nyár, szerkesztette: Lovász Andrea, Cerkabella, Szentendre, 2013, 112 oldal, 3450 Ft)
