Tóth Krisztina
Menyegző
Minden csecsemőt kezek tolnak
fekete vízből a vak világra.
Minden születés ingó csónak,
minden vőlegény sötét bárka.
Minden folyó fátyol a házban,
minden halál szakadó hártya.
Minden csecsemőn fehér máz van,
minden menyasszony foga sárga.
Metró
Hátulról öregember, elölről fiatal férfi.
Megy ki az emlékezetből a mozgólépcsőn.
Ma, mikor vele álmodsz, nem is érzi.
Holnap majd hátrafordul, de későn.
Hátulról fiatal férfi, elölről soha többé
nem szabad kezdeni a felénél fölébredve.
Ijesztő gyengédség rántja össze
a szívet így is: kihagy egy hosszú percre.
Ki teszi jóvá, ami jó volt,
kever egy arcba ennyi titkot?
Lélegzik fent az elfogyó hold,
mire kijutsz, már senki sincs ott.
Megjelent a 2010/6-os Bárkában. A folyóiratban a Menyegző című versnek a kézírásos változata olvasható.