Versek
Versek
„Onnan tudom, öregedek: // fogadom a követeket, / akik az elmúlástól jönnek. / Hogy a kezem néha remeg” - Vörös István versei a Bárkából.
„hatalmas kígyóval álmodtam / az éjjel, csontokat ropogtató / szorításairól. felnőtt férfiakat / elnyelő, vonagló zsáktestéről.” Kürti László versei a Bárkából.
„Nem erről volt szó. / Hanem, hogy morzsa / sem marad Ninivéből. / Te pedig hallgatsz.” Orcsik Roland versei a Bárkából.
„És Párizsig a vörösborok / sem hatottak Egyre józanabb / lettél És mind világosabban / láttad jövőtlenséged Csak in / nen el Csak oda ne S ne úgy” - Zalán Tibor verse a Bárkából.
„milyen kegyetlen tud lenni / az ember, mondja az ember. de hát ki okoz több / szenvedést: az ember vagy az isten?” Jenei Gyula Távlat című verse a Bárkából.
„Felszakadnak roppant csillagködök. / Még rendszerűnek látszik az egész. / Egy ütemre vernek mind a délkörök, // de Isten nem hall, nincs, vagy félrenéz.” Bék Timur szonettkoszorúja, mellyel az idei...
„állok a zuhany alatt, / nyáron hideg, télen meleg vizet / folyatok testemre, / a testem sokat változott, / ne nyissatok rám, jól vagyok.” Bors Anna versei a Bárkából.
„a patetikustól a cinikusig utólag laza egykedvűséggel akár babrálgathatnánk is a történelminek / számon tartott tettet” - Aczél Géza torzószótárának újabb darabjai.
„A tanítványok kérték, meséljen a folyóról, melynek vízből van a túlsó partja is.
– Nem láttatok még végtelent? – csodálkozott a mester.” Halmai Tamás 108 koanja a Bárkából.
– Nem láttatok még végtelent? – csodálkozott a mester.” Halmai Tamás 108 koanja a Bárkából.
„álnok / csellel befonják / végleg, mielőtt / még kiröppenne / a – boldogság / kéklő madara.” Pál Dániel Levente bájolói a Bárkából.
