Versek

„Az ember végül oda menekül, / Ahová való.” Szálinger Balázs verse az idei első Bárkából. 

„színvonalas életű szép arcú ápolt szeximádó szolid megértő gyermektelen 90-es mellbőséggel vékony testalkattal feszes idomokkal »francia« nyelvtudással magas csinos vidám természetű színes egyéniségű...

„egyáltalán nem / lehet majd kinyitni idővel, amikor már csak kísérteni fogok ebben / a házban, és már csak a könyveim lesznek a polcon, rájuk fújom / a port időnként óvatosan, és várom, hogy valaki...

„Az ághelyes gyertyántuskó fénylőn recseg, / és elhasad – mint egy villámfényes vihar / éjjelén. Nem, másképp: a fejsze / nem vihar, a karom folytatása a fejsze.” Lanczkor Gábor versei. 

„Békülnöd kéne vereségeddel, / megvonva vállad, én akartam így, / felhajtani a keserű mérget, / otthonra lelni a csikorgó télben.” Muszka Sándor versei a legújabb Bárkából.

„Hallgat a szó most, bokra a mélység, / Mitől óvnám még az életemet?, / Rettegni érte is épp úgy kevélység, / Mint végigvenni a végleteket.” Grecsó Krisztián versei a Bárkából. 

„és ez feldob, valóban, meglepően / feketébb, annyira, hogy ettől észre sem / veszik, hogy fölötte, fölötte vagy tíz / centivel, a hajam helyén, kendőt hordok.” Karacs Andrea versei.

„Kezünket összekulcsoljuk, ha vihar közeleg. / Dörgéseknél egyre hangosabban, / szavak közepén veszünk levegőt.” Papp Gréta versei. 

„az arcon az elválás romjai de mégis szép / és kiegyensúlyozott a romok szépséges / ornamentikája rajta fogadj magadba” - Fekete Vince verse a Bárkából.

„időtlenné nemesült játékszabályok / múltvilágunkból csupáncsak felidézhetők” - Bíró József versei.