Bozsik Péter
A vég rendelete
(apagóniai passzusok)
„S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál.”
(Radnóti Miklós)
A halottak könnyen keverednek,
ahogy a hallottak is,
ennyit legalább biztosan állíthatunk.
(Vladimir Nabokov nyomán)
(Nem hiszi el senki…)
A Ludmány szüléről meséltem már?
Igen?
Akkor is elmondom.
Javasasszony volt.
Gyógynövényekkel gyógyított.
Ha nem láttam volna,
el sem hinném.
A szomszéd Mári megrontotta a libáit.
Néhány megdöglött.
Fogta magát a szüle,
levágott egy libát.
A vérit a vályúba eresztette,
és ütötte kalapáccsal,
verte,
csak verte a vért.
Közben mormolt valamit.
A saját szememmel láttam,
nem hiszi el senki.
Akkor is elmondom.
Egyszer csak jön a szomszéd Mári,
már az apja fasza se tudja,
mi volt a vezetékneve,
oszt üvöltözik,
tépi a haját.
Jaj, Ludmány Panna,
ne csináld,
ne csináld,
hagyd abba,
ne csináld!
De a szüle csak mormolt tovább,
verte a kalapáccsal a liba vérit.
Egyszer csak fölnézett a Márira,
az arca teljesen el volt torzulva.
Megrontod még a libáimat?,
kérdezte tőle.
Nem, nem,
soha,
soha többet!
Csak hagyd abba.
Csak hagyd abba.
És a szüle akkor abbahagyta.
A Mári meg elment.
Többet sose jött a közelünkbe se.
Nem hiszi el senki.
Akkor is elmondom.
De én láttam.
Gyerekként.
Nem hiszi el ezt már senki.
(Tűz van, fázok…)
Jaj, fiam,
tűz van!
Anya, nem látod?
Ég a ház!
Vigyetek ki!
Basszátok meg!
Bent égünk!
Tűz van.
Ég a ház.
Vagy hallucinálok?
Fázok.
Takarjatok be.
Értsétek meg: vacogok.
Vigyetek bolondok házába.
Kik ezek a csajok?
Mindegy.
Pedig valakik ólálkodnak itt.
Anya, nem látod?
Már megint képzelődök.
Pedig ég a ház.
Adjatok inni,
sör is jó lesz.
Bolondok házában a helyem.
Ha bent égünk,
az se baj.
Csak akkor pálinkát adjatok.
Mert fázok.
Takarjatok be.
Szabályosan vacogok.
Hiába, hogy ég a ház.
(Barna avarból
művirág virít Árnyék-
világodból kilépsz)
Csingágó – Csikágó, 2025
Megjelent a Bárka 2026/4-es számában.
