Nagy Benedek Máté
A procedúra sokáig húzódott
A procedúra sokáig húzódott: az orvos tapasztalatlan volt,
a fájdalomcsillapító beadásával és a csontfúróval
még elboldogult, de a rossz irányba növő és kellemetlen
helyen lévő bölcsességfogamat beletörte az állkapcsomba.
Négy-öt darabban tudta csak kiszedni,
az ínyem addigra már lüktetett.
Napokig héjatlan kenyeret és erőlevest ettem,
te kegyetlenül diétázol, ha mérges vagy magadra.
Ha beütöd valamid, az arcodból kiszalad a szín,
a számba dugott vattát a vér gyorsan átfutotta.
Ha unatkozol, ropogtatod az ízületeid,
a fogam reccsenése sokszor eszembe jut.
A fájdalom hajnalban ébreszt, még két óra,
mire új Cataflamot vehetek be.
Reggel megint elalszom, a számban ébredünk.
Barangolunk a fogaim között, felderítünk
minden varratot. Óvatosan lépkedünk,
fájdalmat okozhat minden nagyobb mozdulat.
Utadat mindig világítsa meg
délelőtti röntgensugár, ne sértsen földrengés
az összeroncsolt REM-fázisok között.
Bőrödet ne érje orvosi vagy otthoni szike,
füledet ne találja meg bántó reccsenés,
lecsorgó vér vagy aggodalom ne ülje meg a gyomrodat.
Éjszaka a mentők hangja
sokszor felébresztett minket
A kézfertőtlenítődtől a lakásnak
kórházillata lett.
Sokszor felriadtunk,
mint akiket lázmérés miatt ébresztenek.
Egész éjjel szorítottalak,
kart a vérnyomásmérő.
A hajnal elkerülhetetlen,
mint szorongástól a merevedészavar.
Üres gyomorral ülünk a kanapén,
az ablakon nagyon hideg fény esik be.
Felállsz, az álom és az ébrenlét küszöbén
kezedben kotyogós kávéfőzővel egyensúlyozol.
A vágy, váratlan beteglátogatás, érkezik.
Utána szavainkban a félelem
sebre szorított vatta.
Átszivárog rajta a jóindulat.
Megjelent a Bárka 2026/3-as számában.
