Csabay-Tóth Bálint
A név
A név, amit találtam a kupacban,
nem ér, népnév, de akik viselték,
már nem azok, akiket jelöl.
Soha, senki nem volt az, akinek hívták,
hiába egy egész falut neveztek így.
Anyák napja
Virágot nem neki vettem, hanem annak,
akit aznapra helyette választottam,
nem magamnak, annak már mindegy.
Fokföldi ibolyát,
ciklámen, bolyhos levelű, pont, mint ő,
puha és sötét.
Szid
Hallgatlak, miközben
vasszagú szavaid közé ékelődik
a zakatolás;
így veszekszik velem az Isten,
csak azt hallom, hogy
nem enged a szavából,
számba tömi, lenyomja torkomon,
véletlenül se figyeljek rád,
most jöttél Pestről, bizonyára elfáradtál,
és eseménynek tartod, hogy
egyáltalán zötyöghetünk együtt,
de én csak az Urat hallom,
nem mellettem van,
szid engem.
darab
félve ide hagyott
dirib-darab vágyaim
halkan koccannak össze
ennyi maradt, nem épp kevés
már eggyé sem mernek
összeállni
Megjelent a Bárka 2026/3-as számában.
